Szándékosan nem terheltem kedves Olvasóimat mindenféle haszontalansággal, ezért nem írtam eddig. (Na persze, nem is azért, mert lusta voltam - letölteni fotókat, meg ide belépni és írni...)
No tehát, a tyúk project. Kezdem azzal, hogy paleos étrendünk miatt elég sok tojás fogy eleve nálunk, ami még a tescos változatban sem valami olcsó (mondjuk én előtte is a Lehel téri piacra jártam inkább cipekedni, ott olcsóbb volt, de az is nagyüzemi :( ), de ha még valami perverz módon azt is figyelembe akarom venni, hogy
1. egészséges legyen
2. ne kínozzanak ehhez állatokat
akkor bizony biotojást kéne vennem, méregdrágán. Kb. 60 Ft lenne darabja. Na ezt nem tehettem meg sajnos, hiszen heti 20-30 tojás fogy itthon.
Kiköltözésünk egyik alapmotívuma amúgy is volt éppen, hogy a bevétel 70 %-át kell élelemre költeni, és ez nem normális. Oké, hogy nem szeretjük a hulladék kajákat (amúgy sokszor a drágán eladott kaja is ugyanúgy hulladék, így nem mindig az ár a mérvadó, lásd Meki és társai...), igyekszünk egészségesen élni, de ebből adódóan magam főzök magam vette alapanyagokból, tehát nem rendelünk, nem étterembe járunk, vagyis azt várnánk, így olcsón kijön. (Oké, egy hónapban egyszer megesik, hogy rendelünk pizzát vagy elmegyünk két-három hónapban egyszer valahova enni, de azért ez nem mindennapos.) Tehát, a lényeg az, hogy sok pénz megy kajára. És akkor még csak az olcsó, nem igazán minőségi, pláne nem biora gondolok. Márpedig nekünk fontos, hogy az alapanyag is jó legyen, mármint egészséges, és a nagyüzemi állattartás, növénytermesztés minden, csak nem egészséges. Teli vannak vegyi anyagokkal, mérgekkel, antibigyókkal, hormonokkal, plusz ehhez az állatokat még jól meg is kínozzák. Egyszóval, nekem bi kellett, és rájöttem, akkor nekem magamnak kell előteremtenem.
A sors fintora, hogy amíg a nagyüzemi termelése, és így ára olcsó, a bio csak eladásra termelve drága, magunknak, háztájiban a létező legolcsóbb fajta termelés. Na persze itt főleg a permakultúrából indulok ki, hiszen az ésszel összeállított rendszerbe alig kell belenyúlni, kivéve amikor a fészekbe nyúl az ember a tojásért, vagy az ágak közé a gyümölcsért :) De tényleg, aki nem hiszi, járjon utána! :)
A tyúk - project indul tehát!
Tervem előtt mindenki furán nézett rám, és megpróbált lebeszélni: "télre nem szabad tyúkot tartani, hiszen télen nem tojnak, csak etetni kell őket, nem éri meg". Ráadásul, hiába kerestem égre-földre, elérhető távolságban sehol sem tudtam venni olyat, amilyet szerettem volna: parlagi magyar fajtát. Csak nagyüzemi, letojt tyúkot tudtam venni, amiről megint sokan le akartak beszélni, mondván, azok pláne nem fognak már tojni, ezért is selejtezik le őket, addigra kitojják magukat. Ráaádsul jött a tél is, hát minden ellenem szólt. De hát "beszélj vele, Bákán lakik" szokta volt mondani anyukám gyerekkoromban arra, akinek hiába minden beszéd, meg sem hallja. Na ez általában már akkor is én voltam :D Lebeszéltem tehát a 10 db tyúkot, illetve egy szomszéd kért még 3-at, mert ami 5-őt vett valahol azokból 3 kakas lett és akart volna 5 tyúkot magának. Így anyukámék egyik útjuk alkalmával hozzánk megálltak útközben felkapni a 13 tyúkot, éjjelre meg is jöttek. Sajnos ez volt az ősz azon első pár napja, amikor bejött a hideg, november elseje pont.
Szerencsétlen tyúkok nagyon lehangoló látványt nyújtottak: félig kopaszak, ijedtek, volt, amelyik fosott is, így még autót is kellett takarítani, mert átázott a doboz... Első éjjel a dobozban hagytuk őket, csak kitettük a leendő átmeneti ólba őket, hátha maguktól kijönnek, ha megnyugodtak, de mi nem akartuk őket tovább bolygatni. Hát szegények még reggel is ugyanúgy nyomorogtak a kis dobozban, meg sem moccantak. Reggel pakoltuk ki őket mi, a dobozban egyből volt is 6 tojás :)
Annyira váratlanul jöttek, hogy még nem tudtam addigra ólat készíteni nekik, pláne nem kerítéssel, ugyanis a kert végéban nincs kerítés, de ahol van, az is olyan, hogy csak az a kutya nem jön be, amelyik nem akar... Így a nagy, sajnos félig omladozó pajtában kerítettem el nekik egy részt átmeneti szállásnak, és szaladgáltam a faluban körbe-körbe, hogy ki tud adni egy kis szalmát alájuk. Végül egy kedves, szintén tyúktartó bácsi megszánt, és adott két kis zsákkal.
Kb. egy hét után jutott eszembe, hogy a kert elejére ki tudom őket engedni, ráadásul ott dúsan zöldell a fű is. Egy kis terelő utat építve apajtából, szépen ki is óvatoskodtak a fényre:
Később sikerült nekilátni a végleges ólnak, bár igaz, ez a pajta azon falának támaszkodnik, amelyik eléggé ramaty állapotban van. Kénytelenek is voltunk kitámasztani, nehogy rájuk zuhanjon.
Közben a raklapot áttettem ide, hogy egyrészt ez is védje őket az esetleges falhullástól, másrészt, hogy tudjam szigetelni a falat belülről kartonpapírral. Ha közvetlenül tenném rá, bepárásodna, nedvesedne, de így egy rés van a fal és a papír között, ami szintén szigetel.
Eredetileg itt egy rakás fahulladék, lim-lom volt felpakolva, a tetőről pedig hiányzott a cserép:
A kert felől nézve ugyanaz a rész (itt már leástam a leendő kifutó oszlopait)
Nem sokkal később megérkezett Herceg, egy igazi, magyar parlagi kakas fiatalúr:
Őt ajándékba kaptam, és Őt szánom a leendő tyúkudvar ősapjának. Átneveztem Délcegnek, mert a Herceg olyan fura volt, de így hívta az előző tulajdonos kislánya. Viszont rájöttem, az általam kitalált Délceg név (merthogy tényleg az, olyan peskes, sőt néha pökhendi, hogy ez igazán illik rá), teljesen jól illeszkedik eredeti nevéhez, így most Ő a Délceg Herceg :D
Na nem mondom, nem ment éppen zökkenőmentesen a beilleszkedés, mert először Őt is csak a zárt alkalmi ólba tudtam zárni a tyúkok közé. Hát egy szóval jellemze, ami történt, az a tömegverekedés... Mindenki vert ott mindenkit. Mondjuk én is :) Szétcsaptam köztük, hogy senki ne merje bántani a másikat, és hamarosan a kakas elkezdett figyelni, hogy nem kifizetődő nekimenni a tyúkoknak. Azok maguktól nem támadtak, inkább bemenekültek egy dobozba, ami tojófészekként volt betéve nekik, és ott szorongva, tolongva bújtak el előle. Végül kitettem a kakast inkább, mert nem akartam reggelre egy halom döglött tyúkot találni... És ugyan megérkezése után azonnal levágtam gyönyörű szárnytollait, éjjel benézve máris a két méter magas raklap tetején ücsörgött... Bennem meghűlt a vér, de reméltem, nem rendez vérfürdőt mégsem. Reggel csak a tyúkokat engedtem ki, és még pár napig ezek után, de már másnap is csendesebb volt a csetepaté, míg harmadnapra elült a vihar. Végül csak kiengedtem Őt is, sajnáltam bezárva a sötét és hideg pajtában, miközben kinn egész sépen sütött a nap. Ugyan néha a szomszédban kukorékolta világgá, hogy márpedig mostantól ez az egész falurész az övé - mindezt ott, ahol egy csintalan kis terrierkeverék lakik, aki egyszer átjött a tyúkokhoz és élvezettel kergette őket körbe-körbe, míg ki nem szaladtam a nagy rikácsolásra és a fél falu zengett a harci ordításmtól. Onnantól én kergettem az amúgy elég félős kiskutyát (utána azért még barátkoztunk, nyugi :) ), de azóta nem jött át, az biztos :D Mély benyomást sikerült rá tennem, úgy látszik. Mondjuk a gazdáira is, akik ugyancsak épp kinn voltak a kertben :) Nem baj, utána velük is összebarátkoztam azért :)
De az is igaz, hogy Őt annyira nem kell félteni, simán nekimegy a kutyáknak. Ezért nem bánom, hogy olyan harcias, mert meg tudja védeni legalább a kis háremét, akiket azóta is hűségesen kísérget és védelmez.
Tyúkocskák és Délceg az új ólban:
Az ól kívülről, a kert felől nézve (nagy üvegablakot kapott, hogy a téli nap felfűtse az ólat és világos legyen. Ezt majd nyáron eltakarom.
Az ól a bejárata felől nézve, ahol régen a nagy halom fa és egyéb volt:
Kívülről kartonnal szigeteltük, belülről fadeszkákból van a fala.
Az elhasznált alom pedig ment mulcsnak a leendő zöldségágyásra:
No és akkor végezetül jöjjenek a számok, vajon megérte-e tyúkokat venni, etetni így télvíz idején :)
Egy db tyúk volt 800 ft, az összesen 8000 Ft. (Igaz, ezt nem muszáj számolni, ha azt veszem, levágni szánom őket majd később, azaz a húsukat is felhasználom, amit szintén megvennék boltban - persze a nagyüzemi antibigyós-hormonos-állatkínzósat... :( Mindezt bontatlanként kilónként kb. 1000 Ft-ért. Ők nagyjából két kilósak.)
Vettem érkezésükkel egy időben egy 25 kilós zsák lenmagot, ami 5500 Ft volt.
Pár napra rá egy 35 kilós zsák magkeveréket (kukorica, napraforgó, búza), 3700 Ft-ért.
Mivel többnek is ment a hasa, valamint az egyik kezdett rosszul lenni, gubbasztani, vettem nekik vitamint meg gyógyszert, összesen 2000 Ft-ért. A vitamint két hónapon át adtam nekik, míg elfogyott, ebben volt mészpor is.
Sajnos a beteg tyúk egyre rosszabbul volt, és bár mindenki mondta, hogy nem fog felépülni, hiába vittem be melegre, próbáltam etetni-itatni, sajnos végül több hetes betegség után kimúlt. Ő természetesen nem tojt egyetlen tojást sem, ám végül a kutyáknak megfőztem és ők több napig ettek főtt tyúkhúst és levest.
Legközelebb december végén vettem újra magkeveréket, a lenmag még tart, abból csak keveset adtam, mert nem nagyon szeretik, de jót tesz a tollaknak, és a kopaszoknak ez kellett.
Tehát decemberben újra vettem egy 35 kilós tápot, 3700 Ft-ért. Ez nagyjából elég lesz február közepéig.
Egy nap kétszer kapnak enni, egyszer áztatott kenyeret is, amiért jóformán ölik egymást (meg a kezem...). Ezt egy pékségből veszem, kb. 10 kiló 500 Ft. Nem tudom pontosan, mennyi jut nekik, mert Audrey imádja és minden nap ő is kap egy darabot (vagy kettőt, mikor mennyire tud meghatni :D). Ezt kb. havonta egyszer veszem.
Tehát eddig költöttem az etetésükre kb. 16 000 Ft-ot. Ebből a gyógyszer egyszeri kiadás volt (-2000 Ft), azaz 14000 Ft a szigorúan vett élelem. Ezt el lehet osztani 3 és fél hónappal, amíg kitart a maradék táp és lenmag, azaz 14 hét. Vagyis egy hét költsége 1000 Ft.
Jelenleg egy hét alatt kb. 30 tojást tojnak, ami a nagyüzemi áron számolva kb. 1100 Ft (ha egy tojás 35 ft, de ettől csak drágábban kapható). Ha biotojásként számoljuk, amikor egy darab ára kb. 60 Ft, akkor 1800 Ft-ra jön ki.
Novemberi tojástermelés:
(Igen, itt a többedik tojás nélküli napon valóban egy véres késsel fenyegettem meg őket :) - hozzá kell tennem, ekkoriban kapták a gyógyszert, ami antibiotikum volt sajna... Lehet, hogy az kavart be nekik. 5 napig kapták, és utána megint tojtak.) Összesen volt: 49 db
Decemberi termelés:
(A végén az a 0, utána meg a 10 csak azt jelenti, hogy pár napig elbújtak a régi helyükre, a pajtába tojni, és csak ekkor fedeztem fel :) )
Összesen volt: 134 db
Konklúzió: azt hiszem, összeségében azt mondhatom, megéri tyúkokat tartani, akár még ilyen letojtakat is, és télen is. Ha a havi 130 tojást számolom átlagnak, valamint lenmagot ezután már nem kapnak. Ha elfogy, csak a magkeveréket és a kenyeret fogják enni, és akkor egy tojás költsége kb. 15 Ft-ra jön ki. Nyáron persze ehhez hozzájön majd a zöld is, bár ha nincs hó, akkor most is tudnak egész nap csipegetni a kertben lucernát, füvet és gyomokat, nagyon szeretik. Amint nem lesz fagy, a napi kétszeri etetésből csak egy lesz, az esti. Arról nem beszélve, hogy folyton több a tojásunk, mint amennyi elfogy, így már többször tudtam adni a családomnak is, miközben mi sokszor eszünk rántottát, tükörtojást reggelire, csinálok sütiket gyakran, és kenyér helyett tojás alapú magkenyeret eszünk. Sosem kell azon aggódni, hogy elfogyott, nem tudok csinálni, amit szeretnék belőle, ráadásul nem akármilyen, hanem biotojás :)
És csak mindezek után jön, hogy a sajátom, a saját tyúkjaim tojták, és minden nap az az egyik fő esemény, hogy hány tojást találok ma vajon.
Úgy érzem, ez az első, igazi lépés az önellátás, a függetlenség felé, amikor egy icipicit már nem érzem magam annyira kiszolgáltatva a gazdaságnak, a pénzügyi helyzetnek, a termelőknek, a szállítóknak, a tőzsdézőknek, az olajtársaságoknak, a politikai elitnek és mindenféle egyebeknek. Mert legyen bármi, de legalább tojásunk már van, éhen nem halunk :)