Permakultúra közösség - Rókavár születése

Már többször írtam a mulcsozásról, de mivel mindennek ez az alfája és omegája, ezért írok róla egy összefoglalót is. A mulcs lényege az, hogy nem hagyja a talaj felszínét kiszáradni, erodálódni, ahogyan az történne a csupasz földdel. A talajfelszín természetes állapota ugyanis nem a kopárság, hanem a minél dúsabb növényzet. Ez védi, takarja a felszínt. És nemcsak a víz a lényeg, hanem a talajban élő milliónyi, milliárdnyi kis élőlény: gombák, baktériumok, mikroszkopikus rovarok. Ezek csak akkor tudnak életben maradni, ha nem tesszük ki őket a tűző napnak, a fújó szélnek, hanem a felszín alatt nedves és puha közegben élhetnek, dolgozhatnak és szaporodhatnak. Hogy miért fontos ez? Mert ők jelentik a talaj életét. A talaj márpedig él - ha hagyjuk. Az élő talaj tudja csak éltetni a növényeket, és az egészséges növények alapfeltétele az egészséges talaj.

Ugyanis, mint ahogy azt nemrég megtudtam kedves növényvédelmi ismerősömtől, az emberi immunrendszer a növények sejteiben található elemekből épül fel, és a növény immunrendszere építi azt fel. Már ha van neki. Egy elölt immunrendszerű (magyarán mesterségesen megvédett, permetezett) növény pedig nem jelent ilyen alapot az emberi szervezetnek, így sajnos az üres, beltartalom nélküli növények már nem táplálnak, nem segítenek az immunrendszer felépítésében, csak üres tokok jóformán. Ehhez jön még a sok méreg bennük persze. No de a kis kitérő után, visszatérve a mulcs fontosságára: a mulcs segít megtartani a nedvességet és olyan közeget teremt, amiben a talaj egészséges tud maradni: a kis életközösségek - amelyek olyan bonyolult rendszert alkotnak, hogy a tudmány még a mai napig sem tudta igazán felderíteni - be tudják végezni feladatukat. 

A csupasz talajt kiszárítja a nap, így könnyen elfújja a szél, és az esőcseppek is csak tömöríteni tudják - ez utóbbi jelenséget mindenki ismeri a szép takarosan felásott, bekapált, gyommentes, elgereblyézett talajnál: 1-2 locsolás után olyan lesz, mint a páncél, amit aztán lehet újra kapálni persze...

Néhány locsolás után így néz ki egy csupasz talaj

Már kb. 10 cm szalma alatt is nedves maradt a talaj

Kutatások szerint a talaj 17-szer gyorsabban pusztul, mint ahogyan épülni tud: ahol pár éve még vastag termőréteg volt, ott nem egyszer már kibukkannak a kövek, kimerül a talaj tápanyag tartalma: a kövér, zsíros, morzsalékos fekete föld szürke, összatapadt lesz, amiben már semmi sem nő ugyanúgy. Ez a szám Kínában már 57-szeres!

"John Crawford, a Sydney Egyetem Fenntartható Mezőgazdaság tanszék vezetőjének kutatásai szerint bolygónkról évente 75 milliárd tonna termőföld tűnik el, 80 százaléka pedig károsodott. Gyulai Iván, a miskolci Ökológiai Intézet igazgatója 2010-ben kiszámolta, hogy ez a minőségű termőföld hozzávetőleg még két generációra elegendő. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem felméréséből az derül ki, hogy élelmiszer- és takarmánynövényeink ásványianyag-tartalma az elmúlt majd negyven év alatt rohamosan csökkent." Forrás: http://www.ng.hu/Fold/2013/11/a_termofold_megorzese

A természet nagyon okos: mindenáron törekszik arra, hogy fenntartsa ezt a mindennek alapját jelentő életközösséget: ha valahol megsérül a takaró, azonnal megjelennek azok a gyomok, amelyek képesek a lehető leggyorsabban befedik. Ilyen pl. a porcsin és a parlagfű, mely mindkettő egyébként ehető és gyógynövény is, bár előző inkébb csak vitaminokkal segít, de legalább finom, míg utóbbi ugyan sok témában agyondícsért, de szörnyen keserű :) Viszont mindkettő képes azonnal megjelenni a talajon, amelynek szüksége van a gyors segítségre. Érdekes jellemző egyébként a természet bölcsességére, hogy a lassan helyreálló talajon 1-2 év után ezek maguktól átadják a helyüket más növényeknek. 

Egyébként épp ezen elv alapján szokás élőmulcsot is használni, magyarán olyan növényeket, amelyek élnek, és közben takarják a talajt. Pl. amikor a jól ismert 3 nővért ültetik egymás mellé: a kukoricát, babot és tököt. Itt a tök hatalmas levelei egyrészt elölik a gyomokat, másrészt takarják a talajt. Emiatt érdemes a gyomokat is úgy nézni, hogy azok talán több hasznot jelentenek, mintsem gondolnánk: ha nem nagyon zavaróak, ha nem nyomják el a kultúrnövényt, inkább hagyjuk őket nőni. Ez ráadásul nemcsak a takarásban segít, de a kártevőket is megtévesztik illatukkal, elrejtik a védendő kultúrnövényt, sokkal kevésbé képesek támadni és akkor is kisebb kárt okoznak, mintha csak a gyenge, sérülékeny zöldségünket találná, akárhova is pottyan le reptében. Ha még virágzik is, akkor vonza a beporzó rovarokat, amelyek szintén fontosak a mi növénykénknek is. Olykor pedig ők maguk azok, amelyek kamikáze módon magukra vonzák a kártevőket, védve ezzel is a zöldségeinket - vagy éppen ezen nő fel a kártevő hiperparazitája, és lesz majd segítségünkre a védekezésben. Vagy ezzel a kártevő dajkáló tulajdonságukkal tartják fenn a populációt, amelyet viszont kordában tud tartani egy ragadzozó rovar vagy hiperparazita folyamatosan - hiszen itt mindig talál élelmet. És ez bizony jól jön, ha egy hirtelen jött tömeges támadáskor kell a véderő: ott vannak kéznél. 

A mulccsal tehát nemhogy nem pusztul, de éppen hogy épül a termőréteg! Hisz ha évről évre folyton utántöltjük, az alja folyamatosan korhad, komposztálódik, így ahelyett, hogy kimerülne a talaj, egyre több lesz benne a tápanyag. Persze oda kell figyelni, hogy ne csak száraz növényi maradványok kerüljenek bele, mert akkor felborul a C-N (szén-nitrogén) arány, ami pedig fontos a növények fejlődése szempontjából. 

Mivel mulcsoljunk? Szinte bármivel. De tényleg, létezik akár gumidarálék is, melyet ennek használnak, de mi persze nem ilyenre gondolunk, hanem úgy bármire, ami elbomlik, ami természetes anyag. Ez viszont lehet akár kartonpapír is, vagy régi gyapjúpulcsi, netán krumplis zsák. Igaz, ezeket csak legalulra szoktuk tenni, amikor új területeket hódítunk meg.

Leírok pár technikát és eljárást:

1. Lasagna-mulcs: Új terület meghódításához. Azért lasagna, mert több rétegből áll. Legalul van az a réteg, ami erős, összefüggő anyag, ez hivatott elölni a gyomokat. Ezeket mindig kötésben kell tenni, nehogy a köztük lévő résen áttörjön a gyom, és be kell locsolni, hogy megadjuk a kezdő lökést a korhadásnak. Ezen lehet egy réteg bármi más, ami lebomlik (falevél, apróra tört gally, lefelé fordított gyeptégla, stb.). Kihagyható, jöhet egyből egy réteg föld, majd arra a mulcs maga: szalma, falevél, stb.

2. Zöldmulcs vagy élőmulcs: ahogy fentebb írtam, maga a növény takar. Ez lehet bármi, ami nem zavarja a fő növényt, de lehet egy ágyás melletti út takarója is, mert így az ágyás széle nem szárad ki. Pl. ha az ösvény be van vetve spenóttal: ennek a nagy levéltömege maga is ad mulcsanyagot, amit egyszerűen levágva a zöldségek közé fektethetünk.

3. Fűnyesedék: ezzel csak óvatosan, mert hamar befülled, bepenészedik, vagyis csak vékonyan, max. 5 cm vastagságban szabad teríteni.

4. Szalma: a leggyakrabban használt anyag. Nagyszerűen tartja a nedvességet, bár magas a C tartalma, érdemes olykor zölddel vegyesen rakni vagy trágyázi valamilyen módon.

5. Széna: használható, de akkor oda kell figyelni, hogy csak olyan növények legyenek benne, amelyek még nem magzottak fel - különben milliónyi gyomnövény nő majd ki belőle :)

6. Falevél: kézenfekvő megoldás az őszi levélhullás után :) A diófa levele is használható, bár tudni kell, hogy a csírázást gátló anyaga (juglon) csak kb. 9 hónap alatt bomlik le teljesen, ezért csak olyankor érdemes közvetlenül ezt használni mulcsnak, ha csak palántát akarunk a következő évben oda ültetni, vagy fák, cserjék, egyebek alá, ahol nem kell csíráznia semminek. 

7. Gyomok: a kihúzott gyomokat nem kell eldobni, illetve csak rögtön a helyükre, így azonnal mulcsként szolgál. Egyes gyomok viszont képesek visszafoganni, ha marad egy kis föld a gyökerükön, vagy jön egy kis eső rájuk.

8. Fakéreg: általában virágos kertek, előkertek mulcsanyaga, mert jobban mutat, mint a szemetes hatású szalma vagy lomb. A fenyőkéreg azonban csak ott jó, ahol savanyítani akarjuk a talajt, pl. fenyőfélék, áfonya, rózsa, rododendron alá. Szintén szükséges a nitrogén utánpótlás, mert bomlás közben elvonja a talajból.

9. Fűrészpor: a fakéreg és a fűnyesedék együttesen: savanyít és befülled, ha vastagon terítjük, de amúgy használható.

10. Kavics: sziklakertben jól mutat, de persze nem ad a talaj tápanyagtartalmához.

Lasagna-mulcs első lépése: kartonpapír a tarackra közvetlenül

A föld ráhordásáról nincs sajnos fotó, itt már szalmatakarással látható ugyanaz. A hármas karók az uborkához-cukkinihez lettek leszúrva.

Bár a milliónyi csiga és a rendszesen beszökő tyúkok miatt sok mag nem kelt ki, illetve le lettek rágva-csipkedve, azért amelyik túlélt, az egész szép lett:

Mivel nem volt elég mulcsom, ezért spórolni próbáltam, és egy részen csak foltokban tettem le szalmát, arra földet, majd abba vetettem dinnyét, tököt. Ez a föld azonban túl kevés tápanyagot tartalmazott nekik, és túl kevés vizet kaptak, így bár kihajtott (aminek nagy részét ugyancsak a csigák rágták le), sajnos megnőni, teremni már nem tudott.

A krumpli a későn jött és akkor is hideg, esős tavasz miatt későn lett elvetve. De a fő gondja az volt, hogy nem ősszel takartam le neki a talajt, aminek így lett volna ideje megpuhulni, hanem közvetlenül vetésekor. Márpedig itt nemcsak kökemény agyagtalaj volt alatta, de több éves masszív tarack is. Mivel nem volt túl sok szalmám, így csak kb. 20 cm vastagon tudtam itt is takarni, amit ráadásul a tyúkok rendszeresen le is kapirgáltak itt-ott. Így persze a tarack pikk-pakk ki tudott nőni, sokkal gyorsabban, mint a krumpli. Ekkor újra jöttem a tyúkok és lecsipegették a hajtásait :) 

Ezek után nem csoda, ha csak a legacélosabb harcos tudott túlélni, a Sarpo Mira. De ezek alatt is csak annyi lett, ami jó lett vetőkrumplinak következő évre.

Dombágyás szalmatakarással, hajtanak kifelé a kis növénykék

Nő a rukkola a szalmamulcs alól

Vékony fűnyesedék takarás a fűszerkertben

Aranyló szalma, a kincs 

Több kertészkedős oldal ajánlja, hogy tegyünk PET palackot a vízigényes növények gyökeréhez, amelyek ki vannak lyukasztva, így közvetlenül a gyökerekhez jut a víz, ahelyett, hogy nagy része elpárologna a felszínről, meg folyna mindenhova, ahol nem olyan fontos, egy szóval víztakarékos megoldás És állítólag ettől a növények is szebben nőnek, mert több vizet kapnak. Jó ötlet, ki is próbáltuk.

A káposztás ágyásba tettünk ide-oda pár palackot, melyet néhány helyen tűvel kiszúrtunk:

Ennyire folyt a lyukon a víz:

Majd elástuk:

Ennyi látszott ki belőle a végén:

És így lehetett utántölteni:

És ezzel el is jutottunk a fő gondhoz. Ugyanis amint a növények megnőttek, nem igazán lehetett beletalálni a kicsi lyukba a palack tetején. Én amúgy sem kézi locsolóval hordtam a vizet, ha locsoltam, hanem slaggal, és ha bele próbálta, találni, akkor gyakorlatilag a palack mellett folyt el a víz jó része, kimosva azt. Végül feladtam a beleöntözést, mert túl nehézkes volt. ha valakinek amúgy is kézi locsolót kell használnia, vagy nem olyan sűrűn ültet, hogy az eltakarja a palackot, akkor talán beválhat, de én idén már nem csináltam ilyet.

Szintén régi vágyam volt egy fűszerkert: csak kilépek az ajtón és lecsípek ezt-azt a főzés közben :) Mindig friss, saját fűszer, hm...

No, Maklárra költözésünkkor nekiláttam kitakarítani a kertet és a melléképületeket. Így a több zsáknyi szemét mellett lett több talicskányi törmelék, meszelt vályog és tufa falból, plusz pár nagyobbacska kő, téglák, valamint egy kisebb halom gránitkocka. És ebből épült a mű maga! 

Kihordtam a kívánt helyre a nagy rakás törmeléket

Rárakosgattam a köveket, az aljára meg a kockaköveket

Majd ráhordtam egy kb. 3-5 cm-es sima kerti talajt

Ebbe jött pár növényke, és különféle magok (kakukkfű, oregánó, bazsalikom, snidling, metélő petrezselyem, menta, citromfű, mángold, rukkola, tárkony, óriás lándzsás útifű egy curry ízű növény aminek mindig elfelejtem a nevét és sáfrányos szeklice). Volt benne egy cserép stevia is, de az elpusztult sajnos :(

Kelnek a magok. Azonban jól látható, mennyire összetömörítette a földet a locsolás, szinte páncélt képez így, mulcs nélkül. Ezért kénytelen voltam ezt is felszórni apró mulccsal, azaz fűnyesedékkel.

Fura mód, a gyenge alap ellenére minden eszeveszetten hajtott, virágzott. Igaz, a csap mellett volt és sok vizet kapott.

Sáfrányos szeklice virágzáskor

Ez a kép már ősszel készült, a sáfrányos szeklicék levágása után, a bazsalikom és a mángold felmagozva.

Amióta csak olvastam Baji Béla könyvét a permakultúráról, nagy vágyam volt egy kerék tó készítése, mert nagyon tetszett. Eleve szimpatikus elgondolás, hogy használjuk fel az addig szemétnek gondolt dolgokat, így azok hasznossá válnak, míg nem keletkezik újabb szemét azáltal, hogy egy új dolgot szerzel be, ami előbb-utóbb úgyis szemétté válik majd... A keréktó pedig ilyen: a gumikerék sok helyen szemét csupán, amivel nehéz bármit is kezdeni (bár örvendetes, hogy ügyes eljárásokkal azért szuperül újrahasznosítható, már aki meg tudja oldani, hogy elvigye egy egy ilyen üzembe. Viszont a háztartásban keletkező pár darab általában nem ilyen sorsra jut, hanem csak egy út szélére kidobálásra... Igaz, egy rendesebb tóhoz jobb a nagyobb traktorkerék, ami jóval ritkább persze, mint a sima autógumi. De egy picike tóhoz az is elég lehet azért. 

Na jöjjön a lényeg. A keréktó lényege, hogy maga a kerék, mint stabil, tömör gumi tartja a tó falát, illetve a bélést (vagyis ami megtartja a vizet) szorítja a falához. Érdemes 80 cm mélység alattig ásni, mert akkor teleltethetünk benne halakat is, csak kell nekik az aljára valami búvóhely (valamilyen cső, egy kis száraz fűcsomó, szalmabéléssel, meg egy kis iszap az aljára). Mi úgy csináltuk, hogy a nagy traktorkerék közepén legyen egy mélyebb, kisebb kör is, ebbe egy sima kis kereket bele lehet tenni még, de ezt mi kihagytuk. 

Kimértük a helyét

Körbeástuk

És ástunk és ástunk (igen, a kutya is segített :) )

Majd egy fóliával, duplán hajtva, kibéleltük

Ezután a kerék felső peremét körbevágtuk, hogy ne legyen befelé hajló része

Belegurítottuk a kereket (ez nem volt jó ötlet, mert a zuhanás közben több helyen is kiszakította a nem elég erős fóliát, lehetett foltozni egyből...) és levágtuk a felesleges fóliát. Mi nem az előírás szerint csináltuk, hogy visszahajtsuk a fóliát a teljes vízzárás miatt (ekkor nem szivárog el a víz a környező, vele érintkező földbe), hanem direkt hagytunk egy külső mocsaras részt a vízi növények kedvéért. Majd feltöltöttük földdel a külső peremet, hogy ott nőhessenek a növények, de alulra is jutott pár cm.

Védgül feltöltöttük vízzel, és egy kedves ismerősömtől kértem a túlszaporodott hínárból, valamint pár vízparti növénykéből. Ehhez vettem pár darab tavi virágot, amit viszont kár volt, mert mind trópusi volt, így nem élték túl a telet még úgy sem, hogy direkt bevittük egy nagy hordóban, levegőztetővel a halakat is, meg a növényeket is. Mostantól csak télálló, itthoni körülményekhez szokott vízi növényeket szerzek be.

Sajnos hamar kiderült, hogy ebben a formában a tó sajnos halálos csapda... Már másnap találtunk benne egy halott sünit, amit rettenetesen sajnáltunk. Kiderült, még mindig visszafele hajló annyira a kerék széle, hogy ne tudjanak rajta kimászni, ráadásul a víz szintje is túl alacsony volt ahhoz, hogy elérje a peremet. Ezért betettünk keresztbe egy fát, amit a két szélén rögzítettünk is, hogy azon kimászhasson, aki beleesik, de így sem igazán vált be: a tó csapdája lett egy vakondnak és egy kiscsibének is :( 

Ősszel a tavat felszámoltuk, új kertben újat építettünk, kerék nélkül, külön figyelve arra, hogy legyen kiút, ha valami állatka beleesne.

Pillanatok a faluról és a kertről

Tél

Maklár bicikli útja - úton a boltba

A szomszéd fája zúzmarásan

Tavasz

Bármilyen hihetetlen, ezek bizony tavaszi képek mind :)

Didergős március - képek az új albi kertjéből:

És végre:

Az első csokor ibolya a kertből - isteni illata volt :)















































Ugyanaz a bicikliút, amiről télen is készült fotó - mot tavasszal :) Azt nem tudom visszaadni, milyen illat terítette be a teret, főleg, amikor a gyönygvirág virágzani kezdett. Élmény itt tekerni :)

Az egyetlen tulipán, amelyik virágozni tudott. Tavasszal kaptam a hagymákat, ekkor pedig már nem szabad őket kiásni és átültetni. Erre jött a minusz 10 fok és a hó, így sokak jártak így, nem csak én. De ez már tényleg sok volt így együtt szegényeknek :( Se nárcisz, se tulipán nem virágzott :(

Sajnos nem tudom a virág nevét, de ezeket is tavasszal kaptam Ibolyától (köszi :) )

Azelőtt, ha azt hallottam kerttel kapcsolatban: "melegágy", elképzelni sem tudtam, mitől meleg egy ágy a növényeknek, meg egyáltalán, minek az. Annyi sejtésem volt, hogy nyílván jó nekik a meleg, ha ez kell, meg sokszor olvastam, hogy melegágyba kell vetni, vagy oda ki lehet ültetni hamarabb, azaz melegigényes növényekhez kellhet. Végre azonban én is megtudtam, mi az a melegágy: egy fólával letakart ágyás, vagy egy trágyadombra készített ágyás, vagy a kettő kombója. Na persze én egyből az utóbbit akartam :)

Nagy szerencsémre kedvenc volt szomszédaim elköltözésünk előtt nem sokkal nekem ajándékoztak jópár fóliasátor rudat használtan. Bár nem kis feltűnést keltettem, amikor a kis kézikocsira felpakolva cibáltam ezeket végig Nagytálya és Maklár utcáin, mint egy málhás öszvér (kb. 4 méter hosszúak még meghajolva is), végül sikerült hazáig vonszolni őket meg magamat is lassacskán (hogy mekkora súlya van pár műanyag csőnek, nem is sejtettem!).

Nem volt ugyan egyszerű még így faluhelyen sem, de végül szereztem két kocsinyi trágyát is. Egy rakás friss lótrágyát, egy rakás érettebb vegyest (ló, kecske, nyúl). Először csak simán a földre akartuk feltornyozni, de rájöttünk, akkor nagyon hűlne az oldala. Így végül ennek is gödröt ástunk, kb. 30-40 cm mélyen. Elvileg a friss lótrágya az igazi hozzá, mert ez elég nedves és ennek elég jó a szalma-trágya aránya ahhoz, hogy a rothadási folyamatok jól beinduljanak. Még így is be kell locsolni alaposan, az a biztos. Mivel nekünk kétféle volt, így úgy döntöttünk, keverjük a kettőt, de csak kicsit: a gödör egyik felében egyik, másik felében a másik került alulra, és fordítva felülre, aztán gondoltuk, majd megnézzük, van-e különbség. Eddig nem nagyon láttunk :)

Íme képekben a melegágy elkészülte:

ÁGYÁS No.2.:

Megérkezett a trágya - a tyúkoknak maga a PLÁZA :)

Gödör ásása, közben az első dombágyásra is került egy kevés érett trágya:























Kétféle trágya két fele:

Az oldalára, tetejére gyeptégla került gyökérrel kifelé, majd arra kerti föld, összesen kb. 40-50 cm vastagon:

Az oldalához leszúrtunk egy-egy karót, amire majd a csöveket illesztjük:























Nem előírásszerű sátorfólia, de volt egy nagy takarófóliánk. Ezt kiterítettük, lemértük, levágtuk, és a két végére egy-egy vázat ragasztottunk ragasztószalaggal:

Először feltettük a középső rudat magában, majd ráillesztettük a szélső rudakat is a cövekekre. Belülről pedig kitámasztottuk egy-egy rövidebb, egyenes rúddal, hogy kifeszüljön:

Ezt a részt itt úgy oldottuk meg, hogy a kitámasztó rudak teteján egy öblös bevágást fűrészeltünk, majd ezt is leragasztottuk. Ugyan tettünk alá szivacsot is, de ez hamar kiesett a szél mozgató hatására. Egyik felén próbálkoztunk kifúrással és egymáshoz kötözéssel, de mivel elég feszesen simultak egymásba, ez végül felesleges volt. 
A kitámasztó rúd alja egyszerűen bele volt szúrva a dombba. A trágyába nagyon nehéz fúrni, ám legalább tart stabilan :)

Az ajtók egyszerűen voltak megoldva: egyik felét ragasztottuk egy középen álló külső támasztó rúdhoz, másik szárnyát pedig egy rövid, egyenes rúdra ragasztva nyithatóvá tettük. A széleit simán ragasztottuk egy erős, vízálló ragasztó szalaggal:

(Megjegyzés: a szürke színű szalag hamar levált, de van egy átlátszó változat, az tart erősen.)

Bentre először elültettem azokat a kitelelt növényeket, amit egy helybéli nénitől kaptam: rukkola, sárgarépa, petrezselyem, levélzeller, hagyma és fokhagyma csoportok, és duggattam el hagymát is. 

Ezeket ide-oda szétültettem, hogy segítség majd az ide szánt paradicsom ás paprika növénykéket, de vetettem is petrezselymet, hagymát, gyöngyhagymát, bazsalikomot, kamillát, körömvirágot, büdöskét. (Ha valamit ki nem hagytam ennyi idő távlatából :) )

Nem sokkal később kitettem a palántákat aklimatizálódni (ezek tájfajta növnykék), plusz betettünk hőmérőt. Mint kiderűlt, a digitális nem bírta a locsolást :)

Nem tudjuk, hogy itt még jól mutatta-e vagy sem, de kissé túlzásnak tűnik a hőfok. Viszont a páratartalom tényleg maximális volt, gyakorlatilag egy meleg esőfelhő volt belül: folyamatosan csapódott le a fólián és csorgott. Viszont így önmagát öntözte a rendszer :) 

Pár héttel később:
























A hagymák jól megnőttek, az áttelelt növények beindultak erővel, és elkezdtek kihajtani a vetett dolgok is. Közben elültettem a paprika-paradicsom palántákat is, tekercsestől. 

Másik oldalról:

Itt láthatók a picike hagymamagok, amik kikeltek, azok a vékonyka zöld szálacskák elől. Közben a rukkola pillanatok alatt felmagzott. De nem baj, majd szedek belőle és elvetem még idén újra :) Eddigre a zacskósan vett is kinőtt és arról tudtunk enni jó sokat!

Jó éjt, gyerekek, búcsúzik a Füles mára, bújjatok Ti is be hamar a jó, puha ágyba :) 

Kissé költői hangulatba kerültem így éjféltájt, talán az egész este hallgatott hangos tücsükciripelés hatására (erről tudat alatt biztosan a legelésző tikkadt szöcskenyájakra asszociáltam :) )

Permás tanulmányaim hatására kérdés sem volt, hogy nem szántunk (-aratunk, bár így is tenger a dolgunk - idősebbek előnyben, már ami az idézetet illeti :) ), nem ásózunk, műtrágya szóba sem jöhet; gyomirtó, rovartírtó említéséért pedig már akasztás vagy főbelövés is jár... Csodálkoztak is egyre-másra a háztulajok, amikor szabadkoztak az elhanyagolt, rég nem szántott kertjük miatt, amire én nagy boldogan mondtam, hogy nekem pont így jó!

Jó-jó: bolygatása után gyógyulni kezdő, népes rovarvilággal rendelkező, egyensúlyba beállni készülő életközösség, de a valóságban mégis csak egy egybefüggő tarackszőnyeg, egyéb szívós évelőkkel tarkítva - plusz nemrég félig kiírtott bodza-dzsungel. Ehhez jött, amint az később kiderült, a sokfelé lerakott, otthagyott sitt, törmelék, sóder, homor, salak és szemét... És mi itt akartunk biokertészkedni...

De a reményhal meg utoljára (ér be a célba- a viccben :) ) - így egy percig sem aggódtunk, hanem munkához láttunk. Sajnos nagyrészt egymagam voltam a legtöbb munkára, így nem haladtam olyan gyorsan, mint kellett volna, és nem is minden sikerült úgy, ahogy az előírás lenne... A talaj alapvetően erősen agyagos, bár sok tápanyag van benne. Viszont beköltözéskor voltunk a téli hóolvadás után, a tavaszi nagy esők közepette, amitől az agagyos talaj szép, egynemű trutymóvá válik, amire lépni nem javasolt, amennyiben szeretne belőle az ember kikecmeregni. Nekem azonban nem volt időm várni, hisz elmaradásban voltam erősen. Így a nemrég ébredezni kezdett málnatöveket, kiásott szederfácskát, juharfácskát és meggycsemetét el kellett ültetnem azonnal. 

Így kínlódtam:

Konkrétan 3 lépésenként tapadt a cipőmre fél-fél kiló sár, így végül feladtam a kűzdelmet és inkább egyfajta lábizom-erősítő fittnes gyakorlatként fogtam fel, emelgettem a plusz súlyokat, míg magukat nem bírták el tovább és maguktól leestek. Így persze újabb adag tudott nőni abban a minutumban :)

Sajnos a málnák kb. fele nem fogant meg végül, de ezt írtam előző beírásomban. 

A zöldségeknek viszont "rendes" hely kell! Így egy fél-, ám gyors megoldáshoz folyamodtam: a dombágyáshoz. Ennek az a lényege, hogy az ágyás maga nem lapos, hanem kb. egy méterre kiemelkedő domb. A domb anyaga pedig alulról fölfelé a következők:

- egy kb. két 20 cm mély gödörben pár vastag, lehetőleg korhadófélben lévő fatörzs, faág (ez lesz később a nedvességet felszívó és sokáig megtartó mag)

-  ezen pár vékonyabb gally

- kiásott föld egy része (ez azért kell, hogy tudjon kissé tömörödni, és beinduljanak a bomlási folyamatok)

- vagy egyből jöhet a kiásott gyeptégla (érdemes gyökérrel felfelé rakni, nehogy kinőjön a tarack)

- lomb, levelek, fűkaszálék

- kerti föld vagy egyből komposzt

- komposzt, tőzeg, termőréteg

Minden réteget jól be kell locsolni, hogy legyen elég nedvességtartaléka, meg hogy beinduljanak a bomlási folyamatok. Ezek egyrészt a későbbiekben a tápanyagot biztosítják, másrészt némi meleg termelődik. Természetesen ezek így, a leírtak szerint a legritkábban állnak rendelkezésre (Pl. a tőzeg, amit én a magam részéről nem is szeretnék használni, mivel nem természetbarát módon termelődik: kb. száz év kell, míg 1 méter kialakul, az ember meg pikk-pakk kibányássza, tönkretéve ezzel az addigi beállt élőhelyet, pl. tőzeglápot - mivel vizes helyeken alakul ki, levegőtől elzártan. Elvileg védett területről persze nem gyűjtik, de hiszi a piszi. Hogy ne lenne védett minden tőzeg...) Plusz a szállítás, ami környezetszennyező, a permakultúrának pedig egyik fő alapelve, hogy lehetőleg a helyben található forrásokra támaszkodjunk. Azaz jobb a kertben talált bontott betondarabokból készíteni fűszerkertet, mint sok száz kilómétert utaztatni, drágán megvenni a nem könnyen kibányászott szép terméskövet. 

Egyszóval, tőzeg nincs, punktum. Giliszta komposzt sem volt, az viszont már tényleg elég fontos lett volna, mert önmagában a sima agyagos talal féltünk, nem lesz elég a növényeknek. Így kénytelenek voltunk venni pár zsák palántaföldet a helyi kiskeresdőnél, így legalább őt támogattuk a fennmaradásában :)

Vettünk egy kis érett marhatrágyát is, amit mondjuk csak azért sajnálok, mert ha több időm lett volna, biztos tudok szerezni egy közeli háztól, ahol van tehén, de hát nem tudtam utána járni :(

Mellé kísérletképpen vettünk egy zsák ásványi trágyát, ami nem tudjuk, mire jó, de biztos kell a növényeknek is az ásványi anyag, nem csak nekünk :) Minden esetre, egy ágyás kapott ezekből, a többire csak sima palántaföld került.

ÁGYÁS No.1.:

Szóval, elkezdtem egy ágyással, íme készen:

A tetején széna van mulcsnak (az volt hirtelen). Javaslat: NE használj szénát mulcsnak, ha felmagzott gyomok vannak benne :D Nem győzöm szedni belőle azóta is :) Mondjuk a szalmából meg egyre-másra nőnek ki a kis búzák. Sajna azoknak is szomorú végük lesz, nem hagyom őket benne az ágyásban (Leginkább azért nem, mert a kis növényke nagyon hasonlít a tarackhoz, és nem akarok kockáztatni, hogy megnő majd akkorára, aminek már nem tudom kiszedni a gyökerét...) Más gyomokat benne hagyok addig, amíg nem zavarnak más növényeket, mert addig is takarnak, meg majd kiszedve belőlük is mulcs lesz a zöldségeknek. Ráadásul van, hogy ez megtéveszti a csigákat, szöcskéket, ahogy vettem észre (bár lehet, hogy csak képzelem :) ), minden esetre biztos vagyok abban, hogy a növények jobban érzik magukat, ha van a közelükben mindenféle más növény is, hacsak nem valami hátrányos hatású allelopata növény az illető. 

A mulcs lényege: egyrészt megtartja a nedvességet - sokkal tovább nedves marad alatta a föld, mint amit a szál fúj, nap szárít. Ráadásképp az eső, ha közvetlenül éri a talajt, akkor hamar összetömöríti, bekeményíti, amit a nap uténa cserepesre szárít. Ha a felszínt paplant védi, akkor csak beszivárogni tud a csapadék, nem tesz kárt benne. Mindemellett a mulcs alatt szívesen megélnek a giliszták is, sőt lassan beforgatják a talajba, ezzel gazdagítva azt. Márpedig a giliszta kényeztetése, kedvére tevés nagyon fontos: ők adják a talajhoz az életet (na meg a baktériumok, gombák, stb... :) ). A lényeg: giliszta kell, neki meg jó, ha van mulcs. 

Másrészt a talaj fénytől való elzárásával megakadályozza a gyomok kikelését, de ha mégis kinőnek, akkor nagyon könnyű kihúzni őket - hisz a talaj nedves és puha a gilisztáknak köszönhetően. 

Más kérdés, hogy a csigák is szívesen megbújnak alatta, ám ők egy gyanús lyukat hagynak reggel maguk után, így hamar észre lehet venni és kiszedegetni őket. (Egyes tapasztalatok szerint a pockok, egerek is bekölzöthetnek a sok mulcs alá, de ilyet eddig sem mi nem tapasztaltunk (mondjuk lehet, az átjáró macskák miatt nem), sem az a híres biokertész, aki 40 éve műveli így a kertjét és ő írta az Öngyógyító kiskert c. alapművet (Gertrud Franck)

A mulcsot egyrészt a szél, másrészt a szomszéd macskák miatt gallyakkal takartam, hogy ne használják WC-nek. A kis jelző tasakok azonban nem voltak hosszú életűek: a csigák azokat ették meg elsőként...

Ebben az ágyásban főleg korai növények kaptak helyet: saláta (sokféle), retek (többféle), hagyma (hagyományos és lila), sárgarépa (többféle), petrezselyem (többféle), és talán még pár apróság, amire nem emlékszem így, tasak nélkül :) Természetesen szórtam bele sok-sok büdöske és körömvirág magot is, mert ezek nagyon fontosak a többiek védelme miatt - erről kicsit részletesebben a növénytársításról szóló bejegyzésben.

Ahogy a magok elkezdtek kikelni, levettem a takarás nagy részét, hogy kapjanak fényt, hisz a mulcs ugye képes megakadályozni a gyomok kikelését is, ha elég vastag. Én így ebben a funkciójában a dombágyáson nem használhattam, de máshol igen - ezt is majd bemutatom. A dombágyásra nagyon sűrűn vetettem mindent, mert egyrészt kevés volt a hely a vetésre, másrészt így a növények sűrűn kikelve árnyékolják a talajt, élő mulcsként. Így foltokban vetettem: vannak salátafoltok, retekfoltok, petrezselyemfoltok, és vegyes foltok, pl. a dughagyma közé szórtam simán a sárgarépát. Igaz, ez azzal is jár, hogy ha kihúzok egy hagymát, akkor jön vele pár répa palánta - ennyi az egyelés részemről :) A kettő egy helyre vetését is a növénytársítás magyarázza: a répa védi a hamygát a kukactól, a hagyma meg a répát egy másiktól :) Kéz kezet mos! Mindet védi a büdöske meg a körömvirág... 

Mindössze arra kellett figyelnem, hogy azok, akik viszont nem szeretik egymás közelségét, a domb lehető legtávolabbi részébe kerüljenek egymástól. 

A februárban elvetett retekpalántát is kiültettem, de még átültettem őket WC papír gurigákba, hogy legyen helyük nőni, így a papírral együtt tettem őket a domb oldalába:

Így nézett ki kb. egy hónapja az ágyás:

 Elől jobbra saláta felül és hagyma alul, a sárgarépa még nem látszik. Bal oldalon egyes saláták még aprócskák.

És így nézett ki nemrég, csigatávlatól :)

Növögetett a retek is, eleinte:

Sajnos valami miatt elkezdett felmagzani, ahelyett, hogy a gumót növelte volna, de vetek új adagot. Nem tudom, mi volt a baj :( Viszont kukac egy darab sem volt egyikben sem, csak egy-két darabot rágott meg hangya (ahol ott ástak kijáratot maguknak pont), vagy a csigák.

Hogy ne legyen túlságosan hosszú, a melegágyat egy következő cikkben fogom leírni. Azaz, folyt. köv.!

Na, belevágok a legnagyobb témába végre, a kert művelésébe. Kezdem az elején (azon túl, hogy már írtam, miket próbáltam előkészíteni a régi helyen. Ott nem tudom, mi a helyzet, azt kivéve, hogy egyszer márciusban visszamenve az ősszel összehordott gally-levél-szalma-egyebek halomból kikandikált pár szép hosszú hagymaszál, na azokat nem hagytam ott veszni, kiszedtem gyorsan. Itthon aztán elültettem a fóliasátor alá, és hamarosan szép újhagymáim voltak, jóval megelőzve a kicsiként elduggatottakat. Ez azért lehetett így, mert a vastag levél és egyéb halom melegen tartotta a hagymákat és sokkal hamarabb hajtásnak indult, mint a máshol, télire is földben maradtak - ezt láttam a kert más részében otthagyott hagymákon.)

Tehát, a kezdet. Először is, januárban belénk bújt a kertészkedés kisördöge, és már január első hetében beszabadultunk az OBIba, a kertészet részlegbe... Laci később megjegyezte, hogy ekkor lett először gyanús neki a kerthez fűződő viszonyom, lévén mániákusan vásárlás ellenes vagyok, és mindenre hamar azt mondom, nem kell, nem veszem meg. Ehhez képest a magoknál leragadtam egy fél órára, majd minden létező növényből betettem 1-2 csomaggal (kivéve a bab, borsó és kukorica, mert ezeket a paleo miatt nem esszük. Plusz babot eleve kaptam a volt szomszéd nénimtől, ami később mégis jól jött, de erről még fogok írni a növánytársításoknál.)

Végül, ezzel a pár csomaggal tértünk haza :)

Elöl vannak a virágmagok, hátul a zöldségek. Felül két nagy csomaggal köles és fekete napraforgó van, ezeket a tyúkoknak és jövő télre az énekesmadaraknak szánom. 

Eközben a Permaforum.hu oldalon valaki felajánlott saját szedésű tájfajta és különleges magokat, teljesen ingyen, mert neki volt sok megmaradva. Még bélyegrevalót is hiába ajánlottam fel neki cserébe, már küldte is az általam kért magokat:

Paprika (korai)

Fekete paprika

Pusztaarany

Chili

Vörös kerti laboda

Koktél paradicsom

Muchamiel paradicsom

Szilva paradicsom

Orosz paradicsom

sarjadékhagyma

Ruccola

Tépő saláta

Sáfrány

Mangold (mindkettő)

Zsálya

Amaránt

Hokkaido tök

Téli saláta

Büdöske

Napraforgó

Díszmák

Lilaakác

Ezekből pár paradicsomot és paprikát, valamint a boltiból a saláta, retek, zeller, káposzta és padlizsán egy részét elvetettem. Nagy részét tojástartó papírtálcárkra tettem, amibe bolti palántaföldet tettem. A paprikát és paradicsomot viszont WC papír gurigákba. Lefedtem őket nájlonnal, hogy ne száradjanak ki és naponta picit meglocsoltam őket. Pár nap múlva már csírázni is kezdtek :)

Napos helyre, ablak elé tettem őket, de sajnos így is felnyurgultak hamar :( Ráadásul a papírtálcába nagyon kevés föld fér, ezért hamar kiszárad. A papírguriga sokkal jobb volt, az tartotta a nedvességet és jobban nőttek benne a palánták. (Kivéve az első vetés két tájfajta paradicsom, mert azokat, mire észrevettem, elhordták a hangyák, akik megjelentek az ablakpárkány réseiben :( Újravetettem másikat és hangyátlanítottam, azok már szépen kikeltek és nőttek. Bár sajnos azok is elég nyurgák lettek végül...

A költözés során sajnos eléggé megviseltek lettek, így egy részük ebben ment tönkre :( Útközben ugyanis kirázódott a földjük elég sokszor. Ugyan vissza-vissza nyomogattam, de közben a gyökerek sérültek...

Mivel ősszel kaptam pár tő málnát, 1-2 facsemetét, és epreket is, amiket mindet elültettünk az első helyen, ezeket most nem túl vidáman kiástam és elhoztuk magunkkal. A málnának sajnos kb. csak a fele fogant meg, de a kis facsemeték megeredtek, sőt a meggyfán még virágok is voltak :)

Az epret pedig kivágott PET palackokba ültettem, mert egyrészt nem tudtam volna a kertben nekik helyet hirtelen, másrészt így könnyen költöztethetőke maradnak, harmadrészt könnyebb őket védeni a kártevőktől (ha akarom, átrakom őket ide-oda és meg vannak mentve pl. a hangyáktól, csigáktól), negyedrészt függőleges kertnek szántam őket, azaz láncon vagy zsinóron egymás alatt függtek volna, de ez végül elmaradt (könnyebb így locsolni ugyanis).

Jelenleg pedig így néznek ki:

(Illetve már vannak rajtuk kis, piruló szemek is, de a fotó még előtte készült.)

Először a fűben voltak letéve, mert itt a fű takarta őket is, meg a földjüket is, és azt szereti az eper. Amúgy is vízigényes, nem szabad hagyni kiszáradni. Viszont, mivel ez egy erdőlakó növényke, jót tesz neki, ha utánozzuk az eredeti lakhelyét, és nem tesszük ki a csupasz, száraz placcra a tűző fényre, mintha kaktusz lenne...

Itt láthatólag nagyon jól érezték magukat, de tegnap mégis kiraktam őket a tornác betonjára, mert sajna így könnyen elérhetőek voltak valaminek, ami megrágta a kicsi bogyókat. Remélem, most védve lesznek fenn a kövön tőlük. Mellettük van 1-1 cseráp levendula, mert elvileg az riasztja a hangyákat. Remélem, tényleg :)

Nagy örömömre a tavaly cserepekbe eldugdosott barack és nektarinmagok némelyike a tavasz közeledtével egyszer csak kihajtott:

Ezeket nem ültettem ki, maradtak cserépben, csak persze kinn, egy fa alatt, félárnyékban, mert itt sem maradunk sokáig és szeretném őket vinni magammal akkor majd. Így maradnak cserépben még szegények :( De jobban járnak, mintha elültetném őket, majd megint kiásom... A félárnyék nagyon fontos, minden féle csemeténél, mert természetes környezetben sosem éri őket telibe  a déli nap, hiszen nagy valózínűséggel a nagyobbak alatt hajtanak ki, és csak akkor éri őket majd a nap teljesen, ha már nagyobbacskák lettek. Ezért könnyen elpusztulnak, ha egyből kitesszük őket a tűző napnak. De minimum takarni kell körülöttük a talajt akkor, hogy semmiképp se legyen száraz, mert a picsi gyökerek nem tudnak a mélyből vízet felvenni még. Nagyobb, több éves fák jobban bírják a szárazságot emiatt, de a fiatalok nem.

Ehhez egy érdekes adalék: megfigyelések szerint a magról kelt fácskák kihajtás előtt egy vezérgyökeret növesztenek olyan mélységbe, ahol van víz. Ez lehet akár több méter is! És csak ezek után kezdenek hajtást növelni. Így ők sokkal bírják a szárazságot, hiszen fő gyökerük nincs elvágva az átültetés miatt. Ezért mindig sokkal erősebbek, életre valóbbak, ellenállóbbak, mint az ültetettek. Ezeket persze később oltani kell nemesebb fáról, mert a magról hajtottak általában nem hozzák ugyanazt a minőségű gyümölcsöt, mint amiről származnak. Szóval, hacsak tehetitek, mindig magot vessetek, mégha erre pár évvel többet is kell várni, és oltani kell, mert amilyen aszályos évek elé nézünk, mindenképpen megéri.

Nos, rászántam végre magam a folytatásra, mely több okból is késlekedett.

Első ok: megint költözés volt :( A kb. 5 évre biztosra ígért albi tulaja hazajött Németországból, majd rá egy hónapta közölte, vagy megvesszük az egyébként eladó házát (tök drágán árulja...), vagy egy hónapon belül költözzünk ki. Mindezt azok után, hogy ősszel mint egy igásló dolgoztam a kertben, hogy tavasszal indulhassunk minél előbb, plusz a házat is kigalncoltam tetőtől-talpig, már ami a takarítást illeti. De ablak-ajtómosástól kezdve függönyök leszedésén át a csempe átsúrolásáig mindent letakarítottam, hiszen magunknak csináltam ugye... A kertet szintén elkezdtem rendbe tenni: kövek kézzel átpakolása, rendezése, őszi virágmagok elvetése, tyúkok miatt alkalmi kerítés építése - de örömmel tettem, mégha nem egyszer utána napokig mozdulni is alig bírtam, hiszen hosszú távra terveztük... Na jó, ennyit a kesergésből. De talán ebből is érezhető, hogy mostanáig sem hevertem ki teljesen a megrázkódtatást, így higgyétek el, mindenki csak jól járt, hogy ennyi időt hagytam magamnak, mire leírom szalonképesen :)

A legfőbb gondot azonban az jelentette, hogy ez eleve egy 4000 fős település összesen (Nagytálya és Maklár együtt), ahol is ez volt az egyetlen albérlet, amit tudtam - ezt megtalálni is hónapokba tellett. Vidéken nem szokás kiadni a házakat, mindenki csak eladni akarja. Ha kell, évekig áll üresen, de albárletbe nem adják. Sokat megkérdeztem. Szerencsére eddigre elég sok helyi ismerőst szereztem, így mentem fűhöz-fához, hogy segítsen keresni. Szerettem volna a településen maradni, mert mostanra megszerettük :) Nagyon kedves emberek laknak itt (na jó, van egy öreg néni, aki hevesen utál minket, de ő a kutyákat utálja, és azt, hogy folyton velük megyek mindenhova, és persze póráz nélkül. Az nem számít neki, hogy akármikor láb mellé tudom hívni őket, hogy kultúráltan viselkednek, senkit sem abuzálnak semmilen formában, egyszóval jólneveltek. A többi néni viszont mindig meg is mondja ezt neki, azaz megvédenek minket mindig vele szemben :) )

Kaptam is több olyan címet, akiket felkerestem, de vagy már ki volt adva, vagy mégsem adja ki, vagy egyszerűen nem keresett többé, hiába ígérte. Ezek persze csak belső, titkos infók, neten ilyet találni lehetetlen. Ismerős, szomszéd az, aki tudja, hogy esetleg kiadja valaki. Szóval, volt egy hónapom az egészet összehozni. Mindezt akkor, amikor már tűkön űltem eleve, hogy jön a tavasz (mondjuk ekkor még nem sejtettem, hogy majd egy hónapot késni fog, így emiatt végül is sokmindenről nem maradtunk le). Kis palántáim már csírázásnak indultak, én meg attól féltem, mehetnek a komposztba, mi meg vissza Pestre a kis sötét lyukba, a bűzbe, a zajba, a tömegbe, az aszfalt látványában gyönyörködni...

Palántáim még az első helyen  (retek és káposzta)

És költözés után, kissé megviselten :(

Ekkor végre találtam egy házikót, ami nem olyan szép ugyan belülről, de némileg felújított, kívülről viszont lenne benne lehetőség, mert egy réges-régi parasztházikó, és egész jól mutatna, ha a felújítást befejezték volna rajta. A kert viszont sokkal jobb :) Tele van termő gyümölcsfákkal, két nagy mogyórbokorral, és eleve nagyobb is. Plusz van benne szőlő, kevés ribizli és málna is, valamint lerobbant, de használható melléképületek. Szóval kicsit megvígasztalódtam, bár ez a ház 10 ezerrel többe kerül, plusz a rezsi nagyobb, mivel nagyobb a ház is.

Sajnos úgy költöztünk be, hogy télen sokáig fűtetlen volt, alulról átnedvesedett. Ezek a régi parasztházak általában nem voltak még alulról szigetelve, és nagyobb esők hatására felszívják a falak a vizet a földből. Ősszel sok eső volt, télen meg volt fűtve. Így mikor mi beköltöztünk, akkor a fő szobát kivéve mindkét hátsó szobának a fala lemállott alul a víztől, és a padlón folyton állt a víz a sok páralecsapódás miatt. A holmik, amiket a fal közelébe tettünk, bedohosodtak, a zsákokon folyt a víz. Nem nyújtott túl örömteli látványt :( Így aztán elkezdtünk fűteni ezerrel - azaz gázzal. Lett is belőle egy szép 50 ezer forintos havi fűtésszámla...

(Jó tanács mindenkinek: ha parasztházat vesz, nagyon nézze meg, hogy semmilyen jel se utaljon arra, hogy alulról nedvesedik a ház, mert azt kifűteni lehetetlen, mégha nem is megy tönkre a ház a folyamatos fűtés és rendszeres karbantartás miatt. Nedves falakat meleggé tenni csak annak való, akinek számlatlanul áll a pénze - az meg emiatt nem vesz nedves házat ugye... )

Nos, beköltöztünk hát, és kezdtem megnyugodni, hogy végül is nem történt nagy baj, csak épp előről kell kezdeni mindent, azt is, aminek az ideje az ősz lett volna - most tehát nekivetettem magam a kert előkészítésének. Erről fog szólni a következő beírás :)