Ma egy hete, hogy költöztünk. Elrepült ez az egy hét, de nem is csoda, mert nagyon sok munka volt, nem unatkoztunk. Laci persze ígéretéhez híven valóban szinte fel sem áll a gép elől itt ugyanúgy, mint amott volt szokása (kivéve, amikor a mosogatógépet kell átkötni mosógépre, mivel jelenleg egy forrásból üzemel a kettő :) Így van mosónap meg mosogatónap :) )
Eddigi tapasztalatok tehát:
A lakók főleg idősek, de akiket megismertünk, azok nagyon aranyosak. A közvetlen szomszéd nénihez mi mentünk át egy adag saját sütésű muffinnal ismerkedni, mert akiktől béreljük a házat, mondták, hogy milyen aranyos néni és hogy mennyi mindenben segített nekik, lehet rá számítani. Illett hát bemutatkozni. Tényleg kedves volt, egyből mondta, hogy tegezzük. Hát, elég nehezen jön a szánkra :) Ő mutatott be a másik szomszéd néninek, aki ugyanolyan aranyos, ők termelnek zöldségeket és gombát, így átmentem "venni tőle" paradicsomot-paprikát. De már az gyanús volt, hogy a szatyromba szedte egybe az összes holmit - azon frissiben a szárról :) - de amikor a mérésre és fizetésre került volna a sor, közölte, hogy nem kér érte pénzt, ingyen adja, ajándékba, hogy odaköltöztünk... Hát nem igazán jutottam szóhoz, úgy meglepődtem. Persze töviről-hegyire el kellett neki mesélni, honnan jöttünk, miért jöttünk, mit tervezünk, mit csinálunk. És nagyon érdekelte a permakultúra, mert a fia biológus, az akart fóliásan termelni, meg mindenféle különleges fajtát beszerezni, és náluk sem szabad permezetni, vegyszert használni őmiatta. Mondta is, hogy a fiát is biztos érdekelné a téma, majd beszélgessünk vele is egyszer.
Sétáltunk egyet Nagytályán:
(Kb. 15 perc alatt körbe lehet érni :) )
Felfedeztük a helyi beszerzési források nagy részét, bár az otthonosság kedvéért anyukámmal bementünk még a múlt szombaton a Tescóba meg OBIba, DM-be Egerben... De már tudom, hogy van egy "2 perces kisbolt", meg egy "15 perces nagybolt", meg egy nagyon jó hírű pékség (kár, hogy mi azt nem eszünk), zöldséges, ahol tényleg elég sokféle zöldség-gyümölcs van, és hogy szerda 11-re jön pár házzal odébb egy mozgó húsárus, ami saját készítésű füstölt sertésárut hoz, vagy frisset is, ha előre rendelik. Bp-en a Lehel téri piacon vásároltam, mert az volt a legolcsóbb forrás a környéken, de ez itt átlag 100-200 Ft-tal olcsóbb kilónként annál is, és friss, nagyjából házi készítésű, de legalábbis nem nagyüzemi. És közvetlenül támogatjuk vele a termelőt!
Közben nagyüzemben jöttek-mentek az érdeklődők, akik a társulás miatt jöttek megnézni a földet. Nagy örömmel láttam, hogy virágzik az őszi kikerics a területen:
Nem fotóztam, de ma láttam a fejem felett elrepülni egy szürke gémet is :) Ami azért nem mindennapi esemény, legalábbis nekem.
És van egy visszatérő vendégünk, egy varangyos béka. Minden este be akar jönni a házba, de minimum a teraszra. Tegnap pl. a kutyák itatóvizébe loccsant bele a teraszon :)
Gondoltam, teszek vele egy próbát, hátha bejön:
De nem jött be a dolog :( Lehet, hogy hercegnőnek kell lenni ahhoz, hogy a béka herceggé váljon?
Végezetül, jöjjön egy lista, ami valószínüleg még kiegészül a későbbiekben:
Vidéki lét - pro és kontra
1. Reggel madárcsicsergésre ébredek :) - reggel k. hangosan üvöltöznek a madarak az ablak előtti bokron, már napkelte után megy a ramazuri... :(
2. A szomszédok figyelnek egymásra :) - mindig szemmel vagyunk tartva: mikor kelünk, mit csinálunk :(
3. Körülölel a természet :) - a hülye rovarok folyton el akarják foglalni a lakóterünket, nem is beszélve a folyton szemetet képező madárrajokról, valamint a burjánzó gyomokról :(
Hm, hát, minden nézőpont kérdése ugyebár :)
