Most két hónapja, hogy költöztünk Budapest VI. kerületből (Nyugati környéke, zaj, bűz, zsúfoltság, tömeg...) Nagytályára (Egertől 14 km, 865 lakos, a Bükk lábánál). Nagy váltás, de ahogy a mondás is tartja: a szakadékot nem tudod két kis ugrással átugrani :)

Egyébként meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem olyan nagy dolog, mint ahogyan annak tűnik addig, amíg az ember bele nem vág. Oké, a váltáshoz kellett az a szerencsés körülmény, hogy párom otthonról tud dolgozni neten keresztül, így csak az a fontos, hogy legyen internet, nem adta fel a munkáját. Enélkül nem sok esélyünk lett volna nekünk sem. Bár olvastam olyan beszámolót, ahol tényleg mindent hátrahagyva költöztek ki családostól a tanyára, munkát és egszisztenciát hátrahagyva, és fát vágva, kétkezi munkából megélve. És elmondásuk szerint boldogabbak, mint előtte a "biztos" megélhetéskor. Szóval, mi is megtettük, sőt ez csak az első lépés (mint ahogy azt már előző bejegyzésekben leírtam). 

Terveink szerint kb. 2-3-4 év múlva kiköltözni a végleges területre, addig pedig kialakítjuk a permakultúrát a helyszínen az önellátáshoz. Ez azt feltételezi, hogy addigra ott termő fák legyenek, ami a megélhetés alapja. Zöldséges kertet könnyű kialakítani, de a gyümölcsfákhoz évek kellenek, míg teremni kezdenek, így az a fontosabb. Ráadásul nagyon ésszel kell megtervezni, mit hova kell ültetni, hogy az évek múlva a lehető legjobb helyen lehessen. Ezért remélem, nem követtem el hibát, amikor az első kis fácskát a mai napon ünnepélyes keretek között a helyszínen elültettem :)

Íme a képes beszámoló róla:

A helyszínre bicajjal mentem, hátizsákban a rettentő jófej és segítőkész szomszédtól kapott, saját kezűleg beoltott kis szilvafa csemetével, valamint két 2 literes palack vízzel. Ez így nem volt könnyű, ezért nem akartam már nagy ásót vinni, vittem helyette egy kis itt a háznál talált kis izét. Nem tudom, mire használták régen, de egy ívben vágott fém a vége egy kis hegyes résszel a csúcsán. Gondoltam, ez elég lesz ásni, hiszen a föld nedves és puha a sok eső után. Ebben annyiban volt igazam, hogy valóban nedves volt. De puhának csak annyiban, hogy járni ne lehessen rajta... Viszont - gondolta a nagy eszű sündisznócska - a tüskés bozót közelébe ültetem, hogy azok megvédjék a téli rágcsálástól majd. Arra már nem gondoltam, hogy akkor viszont a talaj mellettük tele van fás gyökérzettel... Arról nem beszélve, hogy az általam végletekig csodált elvadult gyep szépen, erős gyökerekkel szőtte keresztül-kasul a talaj felső 10 cm-ét. Nos, hamar rájöttem... De Tarzan lenni erős, csinálni másik lyukat! Nem ám másik helyet kerestem, hanem akkor is itt csinálom meg. Mégpedig ezzel a kis izével. És belevájtam a földbe elszántan. És akkor jutott eszembe a Gyalog galopp tökéletesen idevágó idézete: "Most pedig kivágjátok ezt az erdőt - ezzel a heringgel!" Hát kb. így éreztem magam, miközben szerencsétlenkedtem a kis izével. Rálépni, hogy int ásót, belenyomjam a földbe, nem lehetett, ahhoz keskeny a teteje. Így kézzel erőlködtem, nem sok sikerrel. Legalább 10 perc volt az első kb. 5 cm x 5 cm-es darabka kiásása. Majd apránként kapirgálva a többi ragacsos, nehéz, sűrű masszív agyag. Hát, nem tudom, mennyire lesz itt jó a szilvának. Olvastam, hogy a nedves, kötöttebb talajt szereti, na de ennyire kötöttet?? Ezzel minden egyéb különösebb akció nélkül simán lehetne agyagedényt gyártani...

Én ugyan teljesen leizzadtam, de szegény Pixel meg közben ott reszketett mellettem, mert bizony elég hideg volt ma. Végül egy nagyjából fél órás "ásás" után - melyhez ezúttal hiába kértem Audrey segítségét, ő sem bírt a gyökerekkel átszőtt ragacsos talajjal, feladta hamar - végre betettem a kis fát és betemettem a gyökerét (előtte vissza kellett vágni egy kicsit a gyökérvégeket, hogy friss vége legyen, az elhalt, beszáradt gyökér nem fogant volna meg, hiába volt vízban előtte 2 napot). Ezután ráöntöttem a hozott vizet, majd elkezdtem metszőollóval kaszálni :) Vagyis vágtam pár marék füvet a tövéhez, hogy takarja egy kicsit a fagyoktól. Végül vágni akartam tüskék ágakat, hogy körberakjam vele a nyúlak rágása elleni védekezképpen, de sajna a piacos, olcsó kis olló nem bírta sokáig:

Remélem, elég ágat tettem azért oda. Mellesleg ez volt az olló debütálása is egyben :( 

Íme a kis fa beültetve és körberakva ágakkal: 

És végezetül egy figyelmeztetés: SOHA ne menj biciklivel agyagos földre több napos eső után... 

Konkrétan elakadt a kerék, 10 lépésenként kellett kézzel leszedetni...