Kissé költői hangulatba kerültem így éjféltájt, talán az egész este hallgatott hangos tücsükciripelés hatására (erről tudat alatt biztosan a legelésző tikkadt szöcskenyájakra asszociáltam :) )
Permás tanulmányaim hatására kérdés sem volt, hogy nem szántunk (-aratunk, bár így is tenger a dolgunk - idősebbek előnyben, már ami az idézetet illeti :) ), nem ásózunk, műtrágya szóba sem jöhet; gyomirtó, rovartírtó említéséért pedig már akasztás vagy főbelövés is jár... Csodálkoztak is egyre-másra a háztulajok, amikor szabadkoztak az elhanyagolt, rég nem szántott kertjük miatt, amire én nagy boldogan mondtam, hogy nekem pont így jó!
Jó-jó: bolygatása után gyógyulni kezdő, népes rovarvilággal rendelkező, egyensúlyba beállni készülő életközösség, de a valóságban mégis csak egy egybefüggő tarackszőnyeg, egyéb szívós évelőkkel tarkítva - plusz nemrég félig kiírtott bodza-dzsungel. Ehhez jött, amint az később kiderült, a sokfelé lerakott, otthagyott sitt, törmelék, sóder, homor, salak és szemét... És mi itt akartunk biokertészkedni...
De a reményhal meg utoljára (ér be a célba- a viccben :) ) - így egy percig sem aggódtunk, hanem munkához láttunk. Sajnos nagyrészt egymagam voltam a legtöbb munkára, így nem haladtam olyan gyorsan, mint kellett volna, és nem is minden sikerült úgy, ahogy az előírás lenne... A talaj alapvetően erősen agyagos, bár sok tápanyag van benne. Viszont beköltözéskor voltunk a téli hóolvadás után, a tavaszi nagy esők közepette, amitől az agagyos talaj szép, egynemű trutymóvá válik, amire lépni nem javasolt, amennyiben szeretne belőle az ember kikecmeregni. Nekem azonban nem volt időm várni, hisz elmaradásban voltam erősen. Így a nemrég ébredezni kezdett málnatöveket, kiásott szederfácskát, juharfácskát és meggycsemetét el kellett ültetnem azonnal.
Így kínlódtam:
Konkrétan 3 lépésenként tapadt a cipőmre fél-fél kiló sár, így végül feladtam a kűzdelmet és inkább egyfajta lábizom-erősítő fittnes gyakorlatként fogtam fel, emelgettem a plusz súlyokat, míg magukat nem bírták el tovább és maguktól leestek. Így persze újabb adag tudott nőni abban a minutumban :)
Sajnos a málnák kb. fele nem fogant meg végül, de ezt írtam előző beírásomban.
A zöldségeknek viszont "rendes" hely kell! Így egy fél-, ám gyors megoldáshoz folyamodtam: a dombágyáshoz. Ennek az a lényege, hogy az ágyás maga nem lapos, hanem kb. egy méterre kiemelkedő domb. A domb anyaga pedig alulról fölfelé a következők:
- egy kb. két 20 cm mély gödörben pár vastag, lehetőleg korhadófélben lévő fatörzs, faág (ez lesz később a nedvességet felszívó és sokáig megtartó mag)
- ezen pár vékonyabb gally
- kiásott föld egy része (ez azért kell, hogy tudjon kissé tömörödni, és beinduljanak a bomlási folyamatok)
- vagy egyből jöhet a kiásott gyeptégla (érdemes gyökérrel felfelé rakni, nehogy kinőjön a tarack)
- lomb, levelek, fűkaszálék
- kerti föld vagy egyből komposzt
- komposzt, tőzeg, termőréteg
Minden réteget jól be kell locsolni, hogy legyen elég nedvességtartaléka, meg hogy beinduljanak a bomlási folyamatok. Ezek egyrészt a későbbiekben a tápanyagot biztosítják, másrészt némi meleg termelődik. Természetesen ezek így, a leírtak szerint a legritkábban állnak rendelkezésre (Pl. a tőzeg, amit én a magam részéről nem is szeretnék használni, mivel nem természetbarát módon termelődik: kb. száz év kell, míg 1 méter kialakul, az ember meg pikk-pakk kibányássza, tönkretéve ezzel az addigi beállt élőhelyet, pl. tőzeglápot - mivel vizes helyeken alakul ki, levegőtől elzártan. Elvileg védett területről persze nem gyűjtik, de hiszi a piszi. Hogy ne lenne védett minden tőzeg...) Plusz a szállítás, ami környezetszennyező, a permakultúrának pedig egyik fő alapelve, hogy lehetőleg a helyben található forrásokra támaszkodjunk. Azaz jobb a kertben talált bontott betondarabokból készíteni fűszerkertet, mint sok száz kilómétert utaztatni, drágán megvenni a nem könnyen kibányászott szép terméskövet.
Egyszóval, tőzeg nincs, punktum. Giliszta komposzt sem volt, az viszont már tényleg elég fontos lett volna, mert önmagában a sima agyagos talal féltünk, nem lesz elég a növényeknek. Így kénytelenek voltunk venni pár zsák palántaföldet a helyi kiskeresdőnél, így legalább őt támogattuk a fennmaradásában :)
Vettünk egy kis érett marhatrágyát is, amit mondjuk csak azért sajnálok, mert ha több időm lett volna, biztos tudok szerezni egy közeli háztól, ahol van tehén, de hát nem tudtam utána járni :(
Mellé kísérletképpen vettünk egy zsák ásványi trágyát, ami nem tudjuk, mire jó, de biztos kell a növényeknek is az ásványi anyag, nem csak nekünk :) Minden esetre, egy ágyás kapott ezekből, a többire csak sima palántaföld került.
ÁGYÁS No.1.:
Szóval, elkezdtem egy ágyással, íme készen:
A tetején széna van mulcsnak (az volt hirtelen). Javaslat: NE használj szénát mulcsnak, ha felmagzott gyomok vannak benne :D Nem győzöm szedni belőle azóta is :) Mondjuk a szalmából meg egyre-másra nőnek ki a kis búzák. Sajna azoknak is szomorú végük lesz, nem hagyom őket benne az ágyásban (Leginkább azért nem, mert a kis növényke nagyon hasonlít a tarackhoz, és nem akarok kockáztatni, hogy megnő majd akkorára, aminek már nem tudom kiszedni a gyökerét...) Más gyomokat benne hagyok addig, amíg nem zavarnak más növényeket, mert addig is takarnak, meg majd kiszedve belőlük is mulcs lesz a zöldségeknek. Ráadásul van, hogy ez megtéveszti a csigákat, szöcskéket, ahogy vettem észre (bár lehet, hogy csak képzelem :) ), minden esetre biztos vagyok abban, hogy a növények jobban érzik magukat, ha van a közelükben mindenféle más növény is, hacsak nem valami hátrányos hatású allelopata növény az illető.
A mulcs lényege: egyrészt megtartja a nedvességet - sokkal tovább nedves marad alatta a föld, mint amit a szál fúj, nap szárít. Ráadásképp az eső, ha közvetlenül éri a talajt, akkor hamar összetömöríti, bekeményíti, amit a nap uténa cserepesre szárít. Ha a felszínt paplant védi, akkor csak beszivárogni tud a csapadék, nem tesz kárt benne. Mindemellett a mulcs alatt szívesen megélnek a giliszták is, sőt lassan beforgatják a talajba, ezzel gazdagítva azt. Márpedig a giliszta kényeztetése, kedvére tevés nagyon fontos: ők adják a talajhoz az életet (na meg a baktériumok, gombák, stb... :) ). A lényeg: giliszta kell, neki meg jó, ha van mulcs.
Másrészt a talaj fénytől való elzárásával megakadályozza a gyomok kikelését, de ha mégis kinőnek, akkor nagyon könnyű kihúzni őket - hisz a talaj nedves és puha a gilisztáknak köszönhetően.
Más kérdés, hogy a csigák is szívesen megbújnak alatta, ám ők egy gyanús lyukat hagynak reggel maguk után, így hamar észre lehet venni és kiszedegetni őket. (Egyes tapasztalatok szerint a pockok, egerek is bekölzöthetnek a sok mulcs alá, de ilyet eddig sem mi nem tapasztaltunk (mondjuk lehet, az átjáró macskák miatt nem), sem az a híres biokertész, aki 40 éve műveli így a kertjét és ő írta az Öngyógyító kiskert c. alapművet (Gertrud Franck)
A mulcsot egyrészt a szél, másrészt a szomszéd macskák miatt gallyakkal takartam, hogy ne használják WC-nek. A kis jelző tasakok azonban nem voltak hosszú életűek: a csigák azokat ették meg elsőként...
Ebben az ágyásban főleg korai növények kaptak helyet: saláta (sokféle), retek (többféle), hagyma (hagyományos és lila), sárgarépa (többféle), petrezselyem (többféle), és talán még pár apróság, amire nem emlékszem így, tasak nélkül :) Természetesen szórtam bele sok-sok büdöske és körömvirág magot is, mert ezek nagyon fontosak a többiek védelme miatt - erről kicsit részletesebben a növénytársításról szóló bejegyzésben.
Ahogy a magok elkezdtek kikelni, levettem a takarás nagy részét, hogy kapjanak fényt, hisz a mulcs ugye képes megakadályozni a gyomok kikelését is, ha elég vastag. Én így ebben a funkciójában a dombágyáson nem használhattam, de máshol igen - ezt is majd bemutatom. A dombágyásra nagyon sűrűn vetettem mindent, mert egyrészt kevés volt a hely a vetésre, másrészt így a növények sűrűn kikelve árnyékolják a talajt, élő mulcsként. Így foltokban vetettem: vannak salátafoltok, retekfoltok, petrezselyemfoltok, és vegyes foltok, pl. a dughagyma közé szórtam simán a sárgarépát. Igaz, ez azzal is jár, hogy ha kihúzok egy hagymát, akkor jön vele pár répa palánta - ennyi az egyelés részemről :) A kettő egy helyre vetését is a növénytársítás magyarázza: a répa védi a hamygát a kukactól, a hagyma meg a répát egy másiktól :) Kéz kezet mos! Mindet védi a büdöske meg a körömvirág...
Mindössze arra kellett figyelnem, hogy azok, akik viszont nem szeretik egymás közelségét, a domb lehető legtávolabbi részébe kerüljenek egymástól.
A februárban elvetett retekpalántát is kiültettem, de még átültettem őket WC papír gurigákba, hogy legyen helyük nőni, így a papírral együtt tettem őket a domb oldalába:
Így nézett ki kb. egy hónapja az ágyás:
Elől jobbra saláta felül és hagyma alul, a sárgarépa még nem látszik. Bal oldalon egyes saláták még aprócskák.
És így nézett ki nemrég, csigatávlatól :)
Növögetett a retek is, eleinte:
Sajnos valami miatt elkezdett felmagzani, ahelyett, hogy a gumót növelte volna, de vetek új adagot. Nem tudom, mi volt a baj :( Viszont kukac egy darab sem volt egyikben sem, csak egy-két darabot rágott meg hangya (ahol ott ástak kijáratot maguknak pont), vagy a csigák.
Hogy ne legyen túlságosan hosszú, a melegágyat egy következő cikkben fogom leírni. Azaz, folyt. köv.!
