Az eddig itt töltött két hónap nem sokmindenre volt még elég (egyrészt, mert egyedül kell egymagamnak megcsinálni, amt szeretnék - Laci pénzt csinál :) ), másrészt mert sok dolog pénzbe kerülne beszerezni és egyelőre el vagyunk maradva pénzügyileg :( Tehát maga a "Nagy Terv" még nem indult be, kivéve az első fácska kiültetése, előző bejegyzésemben :)
Ennek ellenére azért történt pár apróság: András pl. (akié a 16 HA-os terület, akivel a közösséget alapítjuk) hozott sok tölgyfamakkot és elültette bizonyos helyeken, valamint szedtem viszonylag sok gledícsia termést és azt is kiszórtuk itt-ott. Ezek egyrészt a biodiverzitást erősítik, másrészt állati takarmánynak jók, meg persze egy sor hasznuk van még, a permakultúra alapelve szerint.
Ezek mellett főleg a falubeli kisház kertjét alakítgatom, kísérletezgetek olyasmivel, ami később még jól fog jönni "élesben" :)
Ilyen pl., hogy az itteni nagyon elhanyagolt kert (ami nekünk jó, hiszen ezek szerint a talaj nem szennyezett, nem bolygatott) magasra nőtt gyomnövényeit kihúzgáltam, levágtam, illetve még a tulaj költözésünk előtt levágta nagy részét. Ezt megszárítva leterítettem azokra a részekre, ahova tavasszal ültetni szeretnék, azaz mulcsoztam, hogy alatta a gyomok fénytől elzárva kipusztuljanak. Ez az első rétegnél még nem történik meg, hiszen simán átnőnek rajta a tarack és egyéb erőteljes, ellenálló gyomnövények. Ezért amikor már átnőtt, akkor újra le kell takarni még egy réteggel, ez már sok nekik és végül elhalnak. Ennek az a mechanizmusa, hogy az első 10-20 cm-et, amit áttör, még a gyökér tartalékaiból tudja megtenni. De mikor újra fényt ér, akkor elkezdi feltölteni a felélt tartalékokat a gyökérben - ekkor kell újra letakarni. Ritkán előfordul, hogy harmadjára is le kell takarni egy új réteggel, de legtöbbször elég a kettő. Én úgy láttam, ahol vastag lett a takarás, ott elég volt már az első is, ahol ritkábbra sikerült és ért le egy kis fény, ott szükség lesz harmadik rétegre is. Így néz ki most, két hónapos takarás, egyszer részben megismételt mulcsfedés után:
Kaptam egy szomszéd nénitől meg Laci anyukájáéktól pár tő eper palántát is. Ezeknek azonnal kellett a hely, így ezt a részt hagyományos módon felástam, és a sűrű növésű tarackot egyszerűen befogargattam fejjel lefelé. Na persze ez annyi a taracknak, mint halottnak a csók (vagy ahogy anyukám mondja néha, mint p.-n a paróka :D bocsi... :) ), ezért el is kezdett kinőni itt-ott. Ezt majd lassacskán kézzel (lábbal) írtom folyamatosan. Mivel ültetéskor még javában tartott az aszály, így a föld fedetlen részeit meg kellett óvni a tűző napsütéstől, letakartam egy kis száraz gyomnövény szárral:
Persze be is voltak locsolva eleinte, azóta meg esik elég sokszor eső, de szerencsére minden egyes palánta megfogant (pedig egy vakond többször feltúrta itt-ott őket, mihelyt nedves és puha lett a föld :) ).
Ezt a képet csak azért mutatom meg, mert itt nyár vége óta hevert egy nagy rakás gally és fűszár, amit a tulajék vágtak le. Én ezt kiszedtem és ott takartam vele talajt, ahol nekem jobban kellett, de ezen is látható, mi várható, ha vastag takarás van egy gyomnövénnyel, akár tarackkal sűrűn benőtt földön:
A gyom teljesen eltűnt, a talaj pedig alul nedves, puha és teli volt rovarokkal, gilisztával. Persze így, hogy lebontottam, újra be fog nőni hamarosan. Megjegyzem, a nagy aszály idején, amikor a teljes kert sárga és barna volt, alig lézengett benne pár haldokló gyomnövény, a kert végében egész más világ fogadott egy helyen, amit akkor sajnos nem fotóztam le, most pedig már nem lenne feltűnő jelenség az őszi esők után. De ebben a sarokban egyrészt van egy régi gallyrakás, másrészt a szomszéd kert végében egy-két fa nő, a kerítés pedig be van futva vadszőlővel, ami átfutott a gallyrakásra is. Ezen a részen tehát a kert "műveletlen", elhagyagolt. És íme, a félsivatagi környezetben egyedül itt nőtt még akkor is zöld fű, a többihez képest kétszer akkora lucerna, mint a kert többi, feészántott és bevetett részén. Ott mindenhol ki volt égve a lucerna, a föld kemény és száraz volt. Itt még ekkor is egy ásónyomnyi mélységben nedves volt. Hát, valahogy így működik a permakultúra is: nem kell erővel letarolni mindent, majd megszakadni a művelésben, locsolásban, hanem ésszel, a természetet élni hagyva, akár a szigorú rend kárára is, de sokkal hatékonyabban és természetesebben lehet termeszteni. Ezen a kis sarkon akkor is tobzódott az élet, amikor pár méterre tőle már haldoklott. És igen, a farakás alatt sok a rovar, a gusztustalanság, de ez csak a mi előítéletünk. Ők a természet, az élet szervez alkotó elemei mind. Ha elveszünk belőle akár egyet is, minden eleme sérül, hiányos lesz a rendszer. A végén mindenki rosszul jár.
Utóirat: jelenleg készül a tyúkól, mert holnap érkezik 10 db lakója, egy hét múlva meg egy igazi magyar parlagi kakaska, reményeim szerint a majdani állomány ősatyja :) Ezekről képet majd csak akkor teszek fel, ha lesz "utána" fotó is, mert a mostani "előtte" és "készülőben" képek egyelőre nem néznek ki túl bíztatóan :))
