HTML

Permakultúra közösség - Rókavár születése

Botladozások egy permakultúrás közösség kialakulása körül.

Friss topikok

Címkék

Zajlik az élet, és nem mindig örülünk neki...

2013.05.06. 23:01 Kardosszilvi

Nos, rászántam végre magam a folytatásra, mely több okból is késlekedett.

Első ok: megint költözés volt :( A kb. 5 évre biztosra ígért albi tulaja hazajött Németországból, majd rá egy hónapta közölte, vagy megvesszük az egyébként eladó házát (tök drágán árulja...), vagy egy hónapon belül költözzünk ki. Mindezt azok után, hogy ősszel mint egy igásló dolgoztam a kertben, hogy tavasszal indulhassunk minél előbb, plusz a házat is kigalncoltam tetőtől-talpig, már ami a takarítást illeti. De ablak-ajtómosástól kezdve függönyök leszedésén át a csempe átsúrolásáig mindent letakarítottam, hiszen magunknak csináltam ugye... A kertet szintén elkezdtem rendbe tenni: kövek kézzel átpakolása, rendezése, őszi virágmagok elvetése, tyúkok miatt alkalmi kerítés építése - de örömmel tettem, mégha nem egyszer utána napokig mozdulni is alig bírtam, hiszen hosszú távra terveztük... Na jó, ennyit a kesergésből. De talán ebből is érezhető, hogy mostanáig sem hevertem ki teljesen a megrázkódtatást, így higgyétek el, mindenki csak jól járt, hogy ennyi időt hagytam magamnak, mire leírom szalonképesen :)

A legfőbb gondot azonban az jelentette, hogy ez eleve egy 4000 fős település összesen (Nagytálya és Maklár együtt), ahol is ez volt az egyetlen albérlet, amit tudtam - ezt megtalálni is hónapokba tellett. Vidéken nem szokás kiadni a házakat, mindenki csak eladni akarja. Ha kell, évekig áll üresen, de albárletbe nem adják. Sokat megkérdeztem. Szerencsére eddigre elég sok helyi ismerőst szereztem, így mentem fűhöz-fához, hogy segítsen keresni. Szerettem volna a településen maradni, mert mostanra megszerettük :) Nagyon kedves emberek laknak itt (na jó, van egy öreg néni, aki hevesen utál minket, de ő a kutyákat utálja, és azt, hogy folyton velük megyek mindenhova, és persze póráz nélkül. Az nem számít neki, hogy akármikor láb mellé tudom hívni őket, hogy kultúráltan viselkednek, senkit sem abuzálnak semmilen formában, egyszóval jólneveltek. A többi néni viszont mindig meg is mondja ezt neki, azaz megvédenek minket mindig vele szemben :) )

Kaptam is több olyan címet, akiket felkerestem, de vagy már ki volt adva, vagy mégsem adja ki, vagy egyszerűen nem keresett többé, hiába ígérte. Ezek persze csak belső, titkos infók, neten ilyet találni lehetetlen. Ismerős, szomszéd az, aki tudja, hogy esetleg kiadja valaki. Szóval, volt egy hónapom az egészet összehozni. Mindezt akkor, amikor már tűkön űltem eleve, hogy jön a tavasz (mondjuk ekkor még nem sejtettem, hogy majd egy hónapot késni fog, így emiatt végül is sokmindenről nem maradtunk le). Kis palántáim már csírázásnak indultak, én meg attól féltem, mehetnek a komposztba, mi meg vissza Pestre a kis sötét lyukba, a bűzbe, a zajba, a tömegbe, az aszfalt látványában gyönyörködni...

Palántáim még az első helyen  (retek és káposzta)















És költözés után, kissé megviselten :(

















Ekkor végre találtam egy házikót, ami nem olyan szép ugyan belülről, de némileg felújított, kívülről viszont lenne benne lehetőség, mert egy réges-régi parasztházikó, és egész jól mutatna, ha a felújítást befejezték volna rajta. A kert viszont sokkal jobb :) Tele van termő gyümölcsfákkal, két nagy mogyórbokorral, és eleve nagyobb is. Plusz van benne szőlő, kevés ribizli és málna is, valamint lerobbant, de használható melléképületek. Szóval kicsit megvígasztalódtam, bár ez a ház 10 ezerrel többe kerül, plusz a rezsi nagyobb, mivel nagyobb a ház is.

Sajnos úgy költöztünk be, hogy télen sokáig fűtetlen volt, alulról átnedvesedett. Ezek a régi parasztházak általában nem voltak még alulról szigetelve, és nagyobb esők hatására felszívják a falak a vizet a földből. Ősszel sok eső volt, télen meg volt fűtve. Így mikor mi beköltöztünk, akkor a fő szobát kivéve mindkét hátsó szobának a fala lemállott alul a víztől, és a padlón folyton állt a víz a sok páralecsapódás miatt. A holmik, amiket a fal közelébe tettünk, bedohosodtak, a zsákokon folyt a víz. Nem nyújtott túl örömteli látványt :( Így aztán elkezdtünk fűteni ezerrel - azaz gázzal. Lett is belőle egy szép 50 ezer forintos havi fűtésszámla...

(Jó tanács mindenkinek: ha parasztházat vesz, nagyon nézze meg, hogy semmilyen jel se utaljon arra, hogy alulról nedvesedik a ház, mert azt kifűteni lehetetlen, mégha nem is megy tönkre a ház a folyamatos fűtés és rendszeres karbantartás miatt. Nedves falakat meleggé tenni csak annak való, akinek számlatlanul áll a pénze - az meg emiatt nem vesz nedves házat ugye... )

Nos, beköltöztünk hát, és kezdtem megnyugodni, hogy végül is nem történt nagy baj, csak épp előről kell kezdeni mindent, azt is, aminek az ideje az ősz lett volna - most tehát nekivetettem magam a kert előkészítésének. Erről fog szólni a következő beírás :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rokavar-permakulturaskozosseg.blog.hu/api/trackback/id/tr695284855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása