Amióta csak olvastam Baji Béla könyvét a permakultúráról, nagy vágyam volt egy kerék tó készítése, mert nagyon tetszett. Eleve szimpatikus elgondolás, hogy használjuk fel az addig szemétnek gondolt dolgokat, így azok hasznossá válnak, míg nem keletkezik újabb szemét azáltal, hogy egy új dolgot szerzel be, ami előbb-utóbb úgyis szemétté válik majd... A keréktó pedig ilyen: a gumikerék sok helyen szemét csupán, amivel nehéz bármit is kezdeni (bár örvendetes, hogy ügyes eljárásokkal azért szuperül újrahasznosítható, már aki meg tudja oldani, hogy elvigye egy egy ilyen üzembe. Viszont a háztartásban keletkező pár darab általában nem ilyen sorsra jut, hanem csak egy út szélére kidobálásra... Igaz, egy rendesebb tóhoz jobb a nagyobb traktorkerék, ami jóval ritkább persze, mint a sima autógumi. De egy picike tóhoz az is elég lehet azért.
Na jöjjön a lényeg. A keréktó lényege, hogy maga a kerék, mint stabil, tömör gumi tartja a tó falát, illetve a bélést (vagyis ami megtartja a vizet) szorítja a falához. Érdemes 80 cm mélység alattig ásni, mert akkor teleltethetünk benne halakat is, csak kell nekik az aljára valami búvóhely (valamilyen cső, egy kis száraz fűcsomó, szalmabéléssel, meg egy kis iszap az aljára). Mi úgy csináltuk, hogy a nagy traktorkerék közepén legyen egy mélyebb, kisebb kör is, ebbe egy sima kis kereket bele lehet tenni még, de ezt mi kihagytuk.
Kimértük a helyét
Körbeástuk
És ástunk és ástunk (igen, a kutya is segített :) )
Majd egy fóliával, duplán hajtva, kibéleltük
Ezután a kerék felső peremét körbevágtuk, hogy ne legyen befelé hajló része
Belegurítottuk a kereket (ez nem volt jó ötlet, mert a zuhanás közben több helyen is kiszakította a nem elég erős fóliát, lehetett foltozni egyből...) és levágtuk a felesleges fóliát. Mi nem az előírás szerint csináltuk, hogy visszahajtsuk a fóliát a teljes vízzárás miatt (ekkor nem szivárog el a víz a környező, vele érintkező földbe), hanem direkt hagytunk egy külső mocsaras részt a vízi növények kedvéért. Majd feltöltöttük földdel a külső peremet, hogy ott nőhessenek a növények, de alulra is jutott pár cm.
Védgül feltöltöttük vízzel, és egy kedves ismerősömtől kértem a túlszaporodott hínárból, valamint pár vízparti növénykéből. Ehhez vettem pár darab tavi virágot, amit viszont kár volt, mert mind trópusi volt, így nem élték túl a telet még úgy sem, hogy direkt bevittük egy nagy hordóban, levegőztetővel a halakat is, meg a növényeket is. Mostantól csak télálló, itthoni körülményekhez szokott vízi növényeket szerzek be.
Sajnos hamar kiderült, hogy ebben a formában a tó sajnos halálos csapda... Már másnap találtunk benne egy halott sünit, amit rettenetesen sajnáltunk. Kiderült, még mindig visszafele hajló annyira a kerék széle, hogy ne tudjanak rajta kimászni, ráadásul a víz szintje is túl alacsony volt ahhoz, hogy elérje a peremet. Ezért betettünk keresztbe egy fát, amit a két szélén rögzítettünk is, hogy azon kimászhasson, aki beleesik, de így sem igazán vált be: a tó csapdája lett egy vakondnak és egy kiscsibének is :(
Ősszel a tavat felszámoltuk, új kertben újat építettünk, kerék nélkül, külön figyelve arra, hogy legyen kiút, ha valami állatka beleesne.
