A fohász nem igazán hallgattatott meg :( Jöttek a gikszerek sorban...
Először is, a fuvaros páros megjelent egy szinte teljesen ugyanolyan kis autóval, mint amilyennel reggel elküldtük őket. Annyi volt a különbség, hogy ez kb. 20 cm-val magasabb volt. Először el se akartam hinni, hiszen reggel annyira szabadkoztak a kis autó miatt és annyira ígérték, hogy a másik nagyobb lesz. De aztán feladtam, beletörődtem, hogy lesz, ami lesz, már nem tudtam magam ezen pörgetni tovább. Két és fél órán át sakkoztak, hogyan tömörítsék a holmikat, míg végül már egyetlen golyóstollat sem lehetett volna közé szúrni, az ajtót épp csak rácsaptuk, hogy ki ne ömöljön.
3 autóval indultunk: a szállító, anyukám a párommal (szintén dugig pakolva) és én meg anyukám barátjával mentem másik autóval, természetesen dugig tömve. Így is maradt ki pár doboz meg a bicaj, ezt később kell majd hozni, ha jön valami rokon autóval.
De alig indultunk el, még a Városligetnél leállt anyukám autója: felforrt a dugóban araszolgatva a hűtővize. Ez az utóbbi időben rendszeresen megtörtént, így épp az út előtt vitte el szerelőhöz. Akkor az ígértet tett, hogy most már jó lesz. Ehhez képest nemhogy csak felforrt a víz, de belefolyt a motorból valami olaj, tönkrement hengerfej tömítés - szóval totál K.O. A szerelő telefon mondta, hogy csorogva tegye le valahol és nehogy hosszabb útra menjen vele. Eldöcögtek hát a nővéremékig, aki szerencsére nemrég vett egy kis autókát, Pinkyt :) P9nky volt a megmentő! Átpakoltak bele, és újra útnak indultak.
Mi eközben kb. 20 km-en át lépésben döcögtünk az autópályán, mivel egymás után volt két baleset és egy útjavítás eltereléssel... Fél órán át csak lépésben haladtunk.
Ezek után Laci, aki kizárólag a Szkeptikus Társaságban hisz, és lelkesen cáfol mindent, ami bármiféle ezotériával határos, megkérdezte, hogy nem kéne ezt a sok akadályt ómenként értelmezni :)) Én, aki hajlamos minden szellemi dologban hinni, kijelentettem, hogy "NEM!" :)
Meg is érkeztünk végül további gond nélkül, majd pár óra múlva befutottak ők is.
Az elmúlt 4 napban szekrényeket tologattunk, bontottunk-építettünk, mostunk-takarítottunk, és mára egész jól elrendezkedtünk végre, anyukám hathatós segítségével, aki itt maradt velünk 2 napot még.
Kezdünk berendezkedni, belakni a házat és a falut.
Ma, vasárnap jöttek kát autóval Pestről, akiket András szervezett, hogy megmutassa nekik a területet, mint lehetséges csatlakozóknak. A második transzport egész lelkes volt, itt voltak sokáig és beszélgettünk a jövőről, tervekről. Egyelőre azonban még csak mi vagyunk a biztos pont András terveiben :)
Lehet jelentkezni! Kutyások és aikidósok előnyben :))